„LT vz. 38” változatai közötti eltérés

Az 1939. augusztus 26-i mozgósítást követően a hadosztály lánctalpas járműveit Faun L900 teherautókkal vontatták a lerakodási helyre (a hadosztály 38 darab páncélgépkocsija saját erőből érte el helyét). Röviddel a harcok megkezdése után a hadosztály áttörte a lengyel védelmet [[Częstochowa]] közelében, majd kelet felé tört előre. Szeptember 6-án veszítette el első L.T.M. 38 harckocsiját, melyet egy 37 mm-es páncéltörő ágyú lövedéke talált el. A 67. Panzer Abteilung [[Modlinmodlini erőd]] ostroma után fejezte be a hadjáratot. A teljes lengyelországi hadjárat alatt a 67. Panzer Abteilung összesen hét L.T.M. 38 páncélost vesztett, de ezeket később helyrehozták. A típus jól bizonyított, rossz minőségű utakon is könnyen tudott haladni, mechanikai meghibásodásokra ritkán volt példa. Páncélzata ellenállt a gyalogsági puskalövedékeknek, de a 37 mm-es páncéltörő lövedékek, és még olykor a kis távolságból kilőtt 20 mm-es lövedékek is végzetesek voltak.<ref name="ReferenceC"/>

A hadjárat megkezdése után Rommel 7. Panzer Divisionja könnyedén áthatolt Belgiumon, majd május 14-re átkelt a [[Maas]] folyón [[Namur (település)|Namur]] és [[Dinant]] között. Ermeton-sur-Biert és Flavion körzetében találkoztak a francia 1. harckocsi hadosztállyal, amely a 9. francia hadsereg visszavonulását fedezte. Habár a francia hadosztály rendelkezett 70 darab [[Char B1|B1 bis]] nehéz harckocsival, a németek teljesen szétverték őket mindössze három nap alatt, köszönhetően Rommel tábornok briliáns vezetésének. Május 16-án, éjjel a 7. Panzer Division átkelt a francia határon, miközben az 1. harckocsihadosztály maradékát üldözte. A következő két napban megütköztek az 1. francia könnyű hadosztállyal a [[Sambre]] folyónál, ahol elpusztították a francia [[Somua S35]] közepes harckocsik, [[Hotchkiss H35]] könnyű harckocsik és AMD páncélautók felét. A német seregek megállíthatatlanul törtek nyugat felé. Miután átkeltek [[Cambrai]]-nál a régi csatamezőn, a hadosztály május 20-án elérte Arrast[[Arras]]t, ahol a Brit Expedíciós Erők 4. és 7. harckocsiezredének 74 [[Matilda II|Matilda]] közepes harckocsijával csaptak össze. Kemény küzdelmek után a britek visszavonulni kényszerültek, 46 roncsot hagyva a csatamezőn. A 7. Panzer Division 89 katonát és hat Pz.Kpfw. 38(t) harckocsit veszített. Bal szárnyát a 25. harckocsiezred megtámadta és elpusztította a 3. francia könnyűhadosztályt.<ref name="ReferenceD"/>

Az ezt követő előrenyomulás során a 25. ezred hídfőállást hozott létre a [[Somme (folyó)|Somme]] folyó déli partján. Ezután megpróbált tovább nyomulni a hídfőtől, de az összes Pz.Kpfw. IV közepes harckocsijuk a sárba ragadt, míg a Pz.Kpfw. 38(t) harckocsiknak a sár nem jelentett akadályt. Négy nappal később Rommel páncélosai elérték a [[Szajna|Szajnát]] és elvágták a francia IX. hadtest visszavonulási útját. Június 12-én Rommel elfogadta a francia parancsnok kapitulációját. A 7. Panzer Division június 18-án vívta utolsó csatáját a brit csapatok ellen, akik [[Cherbourg-Octeville|Cherbourg]]-ból evakuálták erőiket.<ref name="ReferenceD"/>

A következő év tavaszán, mikor a Wehrmacht már közel hatszáz darab Pz.Kpfw. 38(t) típusú harckocsival rendelkezett, a 8. Panzer Division részt vett a következő villámhadjáratban, [[Jugoszlávia]] ellen. 10. Panzer Regimentje Pz.Kpfw. II és Pz.Kpfw. IV harckocsikkal is rendelkezett, de páncéloserejének gerincét a 118 darab Pz.Kpfw. 38(t), és 7 darab Pz.Bef. 38(t) típusú páncélos jelentette. 1941. április 6. reggelén a 8. Panzer Division ([[Erich Brandenberger|Brandenberger]] tábornok), a 2. hadsereg LVI. gépesített hadtestjének részeként ([[Heinrich von Vietinghoff|von Vietinghoff]] tábornok) Magyarországról Horvátországon át [[Belgrád]]ba vonult. A fővárost április 13-án érte el. A gyenge jugoszláv hadsereg nem jelentett komoly fenyegetést a német erők számára. Sokkal nagyobb gondot okoztak azonban a rossz minőségű utak és a dombos vidék. A hadosztály harckocsijai tovább haladtak déli irányban egészen Jadranaz Adriai-tenger partjáig, amit április 18-án értek el. Ezután a nagyjából 660 kilométeres út után csak a Pz.Kpfw. 38(t) harckocsik maradtak üzemképesek. A német gyártmányú Pz.Kpfw. II és Pz.Kpfw. IV típusok hátramaradtak leégett kuplung, elszakadt lánctalp, eltört rugó és más egyéb mechanikai problémák miatt.<ref name="ReferenceE"/>