„Alekszandr Nyikolajevics Lüders” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
Német eredetű katonacsaládban született [[Podólia|Podóliában]]. 1807-ben lépett a cári hadseregbe. Részt vett a [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] ellen vívott [[oroszországi hadjárat (1812)|1812-es háború]]ban, és az [[hatodik koalíciós háború|hatodik koalíció 1813–1814-es háborúi]]ban. A [[novemberi felkelés]] idején vezérőrnagyként egy gyaloghadosztály parancsnoka volt. [[Varsó]] bevételében hadosztályával kiválóan szerepelt, ezért altábornaggyá léptették elő. 1838-tól gyalogsági tábornokká léptették elő és egy gyalogos hadtest parancsnokává nevezték ki.
[[1848]] júliusában hadtestével megszállta [[Moldva|Moldvát]] és a [[Havasalföld]]et. [[Puchner Antal Szaniszló|Puchner Antal]] kérésére [[1849]] februárjában [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] és [[Nyikolaj von Engelhardt|Engelhardt]] tábornokok vezetésével cári csapatokat küldött [[Nagyszeben]]be és [[Brassó]]ba, őket azonban [[Bem József|Bem]] tábornok rövidesen kiverte onnan.
1849 nyarán, a cári intervenció megindításakor feladata Erdély birtokbavétele volt, majd ezután a kialakult hadi helyzetnek megfelelően be kellett volna avatkoznia a magyarországi harcokba. Lüders mintegy harmincezer fős hadsereg élén a Tömösi- és a [[Törcsvári-szoros]]on keresztül [[1849]]. [[június 19.|június 19-én]] indult meg Erdély felé. A [[Tömösi-szoros]]nál súlyos harcokban áttörte [[Kiss Sándor (honvédtiszt)|Kiss Sándor]] honvéd ezredes védelmét, majd [[június 20.|június 20-án]] elfoglalta Brassót. Ezután Hasford tábornok vezetésével egy kilencezer fős egységet indított [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] csapatai ellen a székelyföld elfoglalására, ő maga pedig Nagyszeben felé indult. Bem gerilla-hadviselést alkalmazott a szövetséges csapatokkal szemben, váratlan helyen többször támadott, majd visszavonult. Ezekben a kisebb ütközetekben többnyire vereséget szenvedett azonban mindvégig meg tudta akadályozni, hogy Lüders csapatai kijussanak Erdélyből és a magyar főerők hátába kerüljenek. A harcokban azonban az erdélyi magyar haderő lassan felmorzsolódott, az orosz csapatok döntő fölénybe kerültek. Lüders [[július 20.|július 20-án]] a [[Vöröstoronyi-szoros]]nál kiszorította [[Ihász Dániel]] ezredes csapatait a Havasalföldre, [[július 31.|július 31-én]] a [[segesvári csata|segesvári ütközet]]ben vereséget mért Bem hadseregére, majd augusztus 6-án a nagycsűri ütközetben szinte teljesen megsemmisítette az erdélyi magyar hadsereget. Ezután [[Maximilian Eugen von Stein|Stein Miksa]] [[Gyulafehérvár]]t ostromló serege ellen fordult és [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] [[Szászsebes]]nél legyőzte. A Beke József ezredes vezetése alatt álló erdélyi hadsereg maradványai [[augusztus 18.|augusztus 18-án]] [[Déva|Dévánál]] tették le a fegyvert Lüders csapatai előtt.
| |||