„Délnyugat-Afrika az első világháborúban” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎A Sandfonteini ütközet: A vizes-kútnak sincs jobb hangzása.
117. sor:
A dél-afrikaiak által elfoglalt területekről internált német és egyéb európai ajkú lakosság a harcok befejeződése után, 1915 végére már visszatérhettek lakóhelyükre. Az év szeptemberében már megjelenhetett az első újraindított német nyelvű újság is, a ''Lüderitzbuchter Zeitung'' (1919-től ''Der Kriegsbote''). A harcok addigra lényegében teljesen véget értek. A néger törzsek részéről zajlott le néhány villongás [[Portugál Nyugat-Afrika]] határán, az ott jelenlévő portugál katonasággal. A németek vereségük ellenére elérték egyik legfőbb céljukat, azt, hogy feltartsák az előrenyomuló dél-afrikai erőket. Ezzel ugyanis megakadályozták, hogy Botha és Smuts erői már 1914-ben megkezdhessék támadásukat [[Német Kelet-Afrika]] ellen, így időt hagyva [[Paul von Lettow-Vorbeck]] katonáinak a harcra való felkészülésre.<ref name="DSWA történetének kronológiája - 1915">{{cite web|url=http://www.klausdierks.com/Chronology/73.htm |title=Német Délnyugat-Afrika történetének kronológiája - 1915 |accessdate=2014-01-3 |language=angol |publisher=klausdierks.com}}</ref>
 
A [[versailles-i békeszerződés]] értelmében a már megszűnt [[Német Birodalom]] elvesztette minden gyarmatát, köztük az [[Afrika|Afrikában]] található [[Togo|Togót]], [[Kamerun]]t, [[Német Délnyugat-Afrika|Német Délnyugat-Afrikát]], és [[Német Kelet-Afrika|Német Kelet-Afrikát]] és a [[Német Witu-föld]]et. A versailles-i békeszerződés cikkelyének értelmében:
{{Idézet 2|Németország lemond a jelen Szerződés által megállapított európai határain kívül fekvő területekre vonatkozó vagy azokkal kapcsolatos mindazokról a jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek őt vagy szövetségeseit megillették, továbbá mindazokról a jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek őt bármely címen a Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben megillették.|A versailles-i békeszerződés 118. cikkelye <ref>{{Opcit|n=Német–Juhász|o=66}}</ref>}}
Az ország a [[Népszövetség]] [[mandátumrendszer|mandátumterületévé]] vált, C-mandátumként a [[Dél-afrikai Unió]] saját területének részeként igazgatta.<ref>{{Opcit|n=Kovács Péter|o=228}}</ref> Az [[első világháború]]t követően az 1920-as években a volt német gyarmaton krónikus munkaerő-hiány lépett fel, csökkent a termőföldek hozama és az élelmiszer-termelés [[Ovamboland]]ban.<ref>{{cite web|url=http://www.klausdierks.com/Chronology/74.htm |title=Német Délnyugat-Afrika történetének kronológiája - 1916-1918 |accessdate=2014-01-03 |language=angol |publisher=klausdierks.com}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.klausdierks.com/Chronology/75.htm |title=Német Délnyugat-Afrika a Népszövetség mandátumterületeként - 1919 |accessdate=2014-01-03 |language=angol |publisher=klausdierks.com}}</ref> Ennek ellenére lassan a német ajkú lakosság beolvadt a dél-afrikai államba. A [[második világháború]]t és a Népszövetség megszűnését követően a terület [[Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa|ENSZ]] [[gyámsági rendszer|gyámság]] alá került, Dél-Afrika azonban nem volt hajlandó megkötni az ennek feltételeit tartalmazó gyámsági szerződést, és továbbra is sajátjaként irányította a területet. Bár a korábbi mandátumot megvonták az országtól 1966-ban és létrehozták a [[Namíbia Tanács]]ot, csak az [[apartheid]] bukása előtt nem sokkal, 1990. március 21-én vált hivatalosan is független állammá [[Namíbia]].<ref>{{Opcit|n=Kovács Péter|o=229-231}}</ref>