Összetételében azonos a mesterségesen előállított ún. ''[[Krómsárga|krómsárgával]]'', amelyet [[pigment]]ként használnak festékekben. A természetben általában nagy, [[prizma]] alakú kristályokként jelenik meg. A kristályok fényesek, legtöbbször jácintvörös színűek és üveges fényűek. [[UV-fény]]nek kitéve az áttetszőségének és a ragyogásának egy része elvész. A [[kristály]]ban lévő csíkok, sávok narancsszínűek; [[Mohs-féle keménységi skála|Mohs-keménysége]] 2,5-3 ([[kés]]sel vágható); [[fajsúly]]a 6,0.
A Berezovskoe[[berjozovszkij]]i Au Depositban (Brezovs Bányákban)aranybányában fedezték fel 1766-ban az [[Urál (hegység)|Urál-hegységben]], [[Jekatyerinburg]] közelében. F. S. Beudant nevezte el először ''krokoisz''nak 1832-ben, a [[Görög nyelv|görög]] κρόκος (''krokosz'', [[sáfrány]]) szóból, ezzel is a [[szín]]ére utalva. Neve később ''krokoizit''ra, majd ''krokoit''ra változott. A gránit- és gneiszkőzetek közt talált aranyhordozó kvarcerekben, embrejittel, főnikoklorittal és vaukelinittel keverve leltek rá az első krokoit kristályokra. A főnikoklorit egy bázikus ólom-kromát (Pb<sub>2</sub>CrO<sub>5</sub>) sötétvörös kristályokkal. A vaukelinit kristályai a zöldtől a barnáig különböző színekben előfordulnak, összetételük ólom-réz-foszfát-kromát (Pb<sub>2</sub>CuCrO<sub>4</sub>PO<sub>4</sub>OH). A vaukelinit L. N. Vauquelin után lett elnevezve, aki 1797-ben bebizonyította, hogy a krokoit [[króm]]ot tartalmaz.
