Wikipédia

„Francia ellenállás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aprók és a fordítás oldidszáma
30. sor:
 
====A nők====
Bár a Harmadik Francia Köztársaság alatt egyenlőtlenség volt a férfiak és a nők között, az [[első világháború| első világháborút]]t követő kulturális változások megreformálták a nők és a férfiak helyzetét,<ref>Pollard (1998), 4.o.</ref> olyannyira, hogy 1930 elején már politikai tisztet is töltöttek be nők. A változások miatt aktívan csatlakoztak a nők is az ellenállás tagjai közé.
 
===Külföldiek az ellenállásban===
====Az örmények====
A franciaországi [[örmények| örmény]] közösség aktív szerepet vállalt az ellenállásban.<ref>[http://www.globalarmenianheritage-adic.fr/fr/6histoire/a_d/20_resistance32.htm Örmények a Francia Ellenállásban]</ref> [[Missak Manouchian]] örmény kommunista költő vált az örmény közösség vezetőjévé. [[Alexander Kazarian]] és [[Bardukh Petrosian]] örmény ellenállók a legmagasabb katonai kitüntetést kapták meg [[Charles de Gaulle]]-tól.<ref>Gevorg Emin: Seven songs about Armenia, Progress, 37.o.</ref> [[Henri Karayan]] ellenállót egy illegális újság, a ''Humanité'' terjesztésén kapták rajta; a felszabadításig fegyveres harcokba bocsátkozott.<ref> ''Francia nyelven'': [http://www.humanite.fr/politique/henri-karayan-un-engagement-pour-la-liberte-et-l%E2%80%99universalisme-483165 Henri Karayan a Francia Ellenállásban]</ref> 2012-ben, az akkor 95 éves [[Arsene Tchakarian]], az egyik utolsó túlélő megkapta a [[Francia Köztársaság Becsületrendje| Francia Köztársaság Becsületrendjének]] tiszti fokozatát a francia miniszterelnöktől.<ref>''Angol nyelven'': [http://www.genocidemonument.com/2012/03/09/president-sarkozy-vows-to-introduce-new-french-bill-against-armenian-genocide-denial/ Nikolas Sarkozy és a francia-örmény szervezetek]</ref>
 
====A magyarok====
A legtöbb magyar résztvevő emigráltemigráns volt (néhányuk zsidó), többségük író vagy művész. Az 1920-as, és 1930-as években vándoroltak ki [[Magyarország| Magyarországból]], a jobb megélhetés reményében, és a Magyarországon fellépő jobboldali eszmék miatt (lásd: [[Gömbös-kormány]]). A magyarok [[Lyon]], [[Grenoble]], [[Marseille]] és [[Toulouse]] területén voltak aktívak. Toulouse-nál [[Epstein Imre]] csatlakozott a zsidó ellenállókhoz; [[Vadnai György]] Lyon-nál; Szittya Emil Lomiges-nél. Szintén részt vettek: Józsa Sándor festő, Hajdú István szobrász, Kőrös László és Gyomrai Imre újságírók; Steiner Andor, Hervé Lucien és Martón Ervin fotóművészek. 23 ellenálló mellett Elek Tamás, Glasz Imre és Boczor József ellenállókat 1944-ben kivégezték.<ref>Art Proscrit kiállítás (2010 április-augusztus)</ref>
 
====Az olasz anti-fasiszták====
1943 március 3-án az [[Olasz Kommunista Párt]] és az [[Olasz Szocialista Párt]] képviselői aláírták a "Lyoni szerződést", ami a két párt támogatását jelentette. Jelentős számban voltak jelen a Hitlerhez csatolt Moselle ipari területen, ahol a ''Groupe Mario'' ellenállási mozgalmat alkották. [[Vittorio Culpo]] az egyik leghíresebb olasz ellenálló.<ref>Burger (1965), Le Groupe Mario</ref>
 
====A német anti-fasiszták====
1943 tavaszától azok a [[németek| német]] és [[osztrákok| osztrák]] antifasiszták, akik a [[spanyol polgárháború]] alatt a [[Nemzetközi Brigád| Nemzetközi Brigádokban]] harcoltak, a francia ellenállásban [[Partizán| partizánként]] küzdöttek.<ref> Crowdy (2007), 13.o.</ref> A német kommunista [[Otto Kühne]] vezetése alatt álltak, aki korábban a [[Weimari köztársaság| weimari köztársaság]] Reichstagjának tagja volt. 1944 júliusára 2000 német partizán volt keze alatt. A nácikkal közvetlenül szállt szembe: 1942 áprilisában Saint-Étienne-Vallée-Française-nál egy egész egységnyi [[Feldgendarmerie]]-t felmorzsoltak, 1944. június 5-én pedig csapdát állítottak a [[Waffen-SS]]-nek.<ref>''Francia nyelven'': Brès (2007), Un maquis d'antifascistes allemands en France</ref>
 
==Hálózatok és mozgalmak==
65 ⟶ 69 sor:
*[[Résistance-Fer]]
*[[Resistance-Reseau Vaneau]]
 
==Tevékenység==
===Ökonómiai ellenállás===
1941 júniusában a Charbonnages de France nemzeti szénbányászati társaság munkásainak 81%-a sztrájkolt, mert a [[Szén|szenet]] a német hadsereg kapta volna meg.
 
===Tiltott sajtó===
A legtöbb mozgalom első tevékenysége tiltott sajtó terjesztése volt, de nem mindegyik mozgalom volt hajlandó ebben résztvenni (ők inkább fegyveres harcokatharcot vívtak, például: Ceux de la Résistance, Ceux de la Libération). A legtöbb sajtó egyébként is csak egy lapból állt, mert a nyersanyagok - papír, tinta, stencil - árusítása illegális volt. 1942-re körülbelül 300,000 példány tiltott sajtópapír kétmillió olvasóhoz érkezett meg. A sajtót éjszaka, ismert nyomdákban nyomták. A sajtóban üzenetek is rejtettek el: a ''La Terre'' a földműveseknek adott tanácsot, hogyan juttathatják az ellenállást élelemhez; a ''Bulletin des Chemins de Fer'' a vasúti munkásokat a német közlekedés megakadályozására biztatták. Az ''Unter Uns'' német nyelven jelent meg a megszállók számára, a keleti fronton elszenvedett vereségeket lehetett benne olvasni.<ref>''Angol nyelven'': Breuer, William B. (2000). Top Secret Tales of World War II. Wiley. 131-134.o. ISBN 0-471-35382-5.</ref>
[[Fájl:FTP-p012904.jpg|bélyegkép|bal|Francia partizánok amerikai ejtőernyősökkel a normandiai partraszállás idején.]]
 
===Hírszerzés===
A hírszerzési hálózatok az ellenállás leglényegesebb tagjai voltak. Katonai információkat továbbítottak, úgymint az Atlanti Fal gyenge pontjaipontjait, vagy a Wehrmacht csapatainak elhelyezkedéseelhelyezkedését. A francia hírszerzés, a [[Bureau Central de Renseignements et d'Action]] és az angol hírszerző ügynökök gyakran versengtek egymással, ki tudja a leghasznosabb információt átadnikicserélni az ellenállásnakellenállással.<ref>Crowdy (2007), 12.o.</ref><ref>Cookridge (1966), 115.o.</ref>
 
A [[Szabad Francia Erők]] első Angliából érkező tagjai 1940 júliusában értek partot Britannynál. A tagok Mansion, Saint-Jacques és Corsairt hadnagyok, illetve Rémy ezredes voltak.
 
===Szabotázs===
A szabotálást olyan csoportok alkalmazták, akik többet akartak, mint a tiltott sajtó terjesztése. Több labort is robbanószerek gyártására rendeztek be. [[France Bloch-Sérazin]] párizsi kémikus 1941 augusztusában egy saját labort állított fel lakásában robbanószerek gyártására az ellenállás kommunista tagjainak számára.<ref>Crowdy (2007), 45.o.</ref> A laboratóriumban ciánkapszulákat is készítettek a tagok számára arra az esetre, ha fogságba kerülnének.<ref>Crowdy (2007), 45.o.</ref> A kémikust 1942 februárjában letartóztatták, [[Hamburg| Hamburgba]]ba szállították, és egy évvel később kivégezték.
 
A robbanószer másik megszerzési módja a németektől való lopás volt. Az angol Különleges Műveletek Parancsnoksága tonnaszámra dobta le ejtőernyővel a robbanószereket ügynökei számára.<ref>Marshall (2001), 20.o.</ref> A szabotőrök kedvelt célpontja a vasút volt, ám később rájöttek, hogy ha a csavarokat kihúzzák a sínekből, az sokkal hatékonyabb mint a robbantás.
 
A vonatkisiklatások sikeressége mindenhol változó volt. A németek a síneket hamar megjavították az olyan mezőgazdasági régiókban, ahol a sínek a talajon fekszenek, mivel itt az anyagok összeszedése könnyűkönnyebb volt. De egy csatlakozó lemez csavarjának kihúzása egy hegyvidéki területen súlyosabb következményekkel járt (főleg ha a vonat nagy sebességgel lefelé haladt). Az [[SNCF]] ellenálláshoz csatlakozott tagjai mellett a mozgalmakban akadtak olyan kisebb csoportok, amelyek a német vonatokat figyelték, és jelentették a szövetségeseknek a mozgásukat, illetve kisiklatták a német katonákkal zsúfolt vonatokat. A [[normandiai partraszállás]] után a kisiklatás egyre gyakrabbá vált, sikeresen megakadályozva német katonák frontra valótörténő juttatását.<ref>Christofferson (2006), 170.o.</ref>
 
===Gerilla-hadviselés===
A [[Szovjetunió]] invázióját követően a kommunisták voltak az elsők, akik gerillaharcot folytattak a német megszálló erők ellen. A szövetségesek 1942 júliusában történt frontmegnyitási kudarca után a kommunisták egyre gyakrabban támadtak azért, hogy a [[Wehrmacht]] egyre több katonát mozgósítson nyugaton, így adva egy kis előnyt a szovjet csapatoknak a keleti fronton.<ref>Jackson (2003), 424.o.</ref>
 
1943 októberétől a támadások szervezettebbé váltak. [[Joseph Epstein]]t bízták meg az ellenállók kiképzésére. Mindössze 15 főnyi kommandóssalellenállóval olyan mértékű pusztítást végzetttudott a megszállók számáravégezni, amilyenami addig még nem történt a megszállás alatt.▼
 
=== Jegyzetek= ==▼
{{jegyzetek}}▼
 
== Források ==▼
▲1943 októberétől a támadások szervezettebbé váltak. [[Joseph Epstein]]t bízták meg az ellenállók kiképzésére. 15 főnyi kommandóssal olyan mértékű pusztítást végzett a megszállók számára, amilyen még nem történt a megszállás alatt.
▲==Források==
*''Angol nyelven'': Ariès, Phillippe & Duby, Georges (1998). A History of Private Life, Volume V, Riddles of Identity in Modern Times. Cambridge, Massachusetts & London: Belknap Press. ISBN 978-0-674-40004-7.
*''Angol nyelven'': Atkin, Nicholas (2002). The French at War 1934–1944. London: Longman. ISBN 978-0-582-36899-6.
105 ⟶ 118 sor:
*''Angol nyelven'': Weisberg, Richar (1997). Vichy Law and the Holocaust in France. London: Routledge. ISBN 978-3-7186-5892-3.
*''Francia nyelven'': [http://www.globalarmenianheritage-adic.fr/fr/6histoire/a_d/20_resistance32.htm Örmények a Francia Ellenállásban]
 
▲===Jegyzetek===
=== Fordítás= ==▼
▲{{jegyzetek}}
*{{fordítás|en|French Resistance|oldid=607974391}}▼
▲===Fordítás===
▲{{fordítás|en|French Resistance}}
 
[[Kategória:Franciaország történelme]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_ellenállás”