„Kisbolygó” változatai közötti eltérés

A kisbolygók ezen osztályozása több paraméter, a [[csillagászati színképelemzés]] eredményei, a [[szín]] és az [[albedó]] alapján történik, melyek alapján az égitestek felszínének összetételére tudnak következtetni. A modern osztályozás alapjait [[1975]]-ben fektette le [[Clark R. Chapman]], [[David Morrison]] és [[Ben Zellner]].<ref name="class1975">{{ cite web | url=http://adsabs.harvard.edu/abs/1975Icar...25..104C | title=Surface properties of asteroids}}</ref> Az aszteroidákat három csoportra osztották:

 

* U besorolást kapott a többi, a fenti két osztályba nem besorolható aszteroida

 

Ezt az osztályozást [[1984]]-ben javasolta először [[David James Tholen]]. A kisbolygó-színkép a felszínt alkotó anyagoktól, azok szemcseméretétől és a felszín egészének állapotától függ. A kisbolygók többsége az alábbi három fő csoport valamelyikébe tartozik:

 

A B típus tulajdonságaiban a C típusra hasonlít, az [[albedó]] viszont nagyobb, mint a C típusnál. Ritka típus.

Az F típus tulajdonsága: gyenge abszorpciós (elnyelési) vonalakat mutat az UV-tartományban.

A C típus tulajdonságai: igen sötét, a geometriai albedó 0,065 alatti. Az ilyen felszíneken kondrit és hidrált szilikátok vannak jelen. Előfordulásának gyakorisága 75%. Főleg a [[Nap]]tól távol gyakori.

Az S típus jellemzői: az albedó 0,07–0,23 közé esik. Gyakorisága 15%. Különböző szilikátok alkotják. A kisbolygó felszínén gyakran található sok por. Ez a legheterogénebb színképi osztály, amely a Naphoz viszonylag közel keringő kisbolygókra jellemző (kb. 1 AU távolságban). Hét alosztályba lehet tovább osztályozni őket.

Az M típus tulajdonságai: [[fém]]ekre: ([[vas]]ra, [[nikkel]]re) jellemző spektrum, amely valószínűleg nagy méretű és differenciálódott kisbolygó ütközéssel felszakadt magja.

Az E típus tulajdonságai: nagy albedójú (jó fényvisszaverő), ensztatit kondritos vagy akondritos anyag, esetleg olvadásos-üvegesedéses folyamattal. A Naphoz közelebb gyakoribb.

 

Az egyéb, kisebb csoportok:

 

Az A típus jellemzői: extrém vörös színű aszteroidák erős abszorpciós vonalakkal, amelyek [[olivin]] jelenlétére utalnak. Előfordulásuk ritka.

A V típus jellemzői: a vas elnyelési vonalak (0.95 és 1.95 mikronnál) alapján bazalt anyagú kisbolygófelszínekre jellemzők. A [[Vesta]] kisbolygóhoz hasonló pályán keringenek, és valószínű, hogy a Vesta töredékei ezek a kisbolygók.

 

 

==== Egy érdekes és fontos kisbolygó ====

 

== Öregedő aszteroidák ==