Wikipédia

„Ferdinando Paër” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 971 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
19. sor:
| honlap =
}}
'''Ferdinando Paër''' vagy '''Ferdinando Paer''' (eredetileg ''Ferdinando Francisco Pär;'' [[Parma]], [[Parmai Hercegség]], [[1771]]. [[június 1.]] – [[Párizs]], [[Franciaország]], [[1839]]. [[május 3.]]) [[Olaszország|itáliai]] születésű, [[1807]]-től [[Franciaország]]ban élő és alkotó zeneszerző, karmester. A 19. század első évtizedeiben [[Simone Mayr]] mellett az olasz [[opera (színmű)|opera]]irodalom legjelentősebb, napjainkra népszerűségét vesztett alakja. Az első komponisták egyike, akiakik a nagyopera ([[opera seria]]) és a vígopera ([[opera buffa]]) között álló ún. „félkomoly opera” ([[opera semiseria]]) műfajában alkotottalkottak maradandót.
 
== Élete ==
[[Parma|Parmában]] született, édesapja, a német származású Giulio Pär a hercegi udvari zenekar trombitása és kürtöse, édesanyja Francesca Cutica volt. Ferdinandót ''Pär'' néven anyakönyvezték és közel negyvenéves koráig maga is így írta alá nevét, csak [[1810]]-ben tért át a ''Paër'' alakra. Zenei tehetségére apja korán felfigyelt, s a fiú [[Gian Francesco Fortunati]]nál és [[Gasparo Ghiretti]]nél tanult zeneszerzést. Első, ''Orphée et Euridice'' című [[melodráma|melodrámáját]] húszéves korában, [[1791]]-ben láthatta szülővárosa nagyközönsége. [[1792]]-ben a [[velencei karnevál|karnevál]] idején mutatták be [[Velence (Olaszország)|Velencében]] ''Circe'' című [[rondó]]ját, amellyel nagy feltűnést keltett. Ennek librettóján Paër már mint a parmai herceg karnagya ''(maestro di cappella)'' szerepelt, holott e címét hivatalosan csak [[1792]]. [[július 23.|július 23-án]] kapta meg. Még ugyanabban az évben sikert aratott Parmában színpadra állított, ''Le astuzie amorose'' című vígoperájával, s a következő években Itália-szerte játszották műveit.
 
[[1796]]-ban a [[Pármai Hercegség]]et elfoglaló [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] csapatai elől Velencébe költözött. Ott színházi karmester lett, és feleségül vette [[Francesca Riccardi]] operaénekesnőt. [[1797]]-ben nejét a [[bécs]]i [[Bécsi Állami Operaház|operaházba]] szólította szerződése, Paër pedig – követve feleségét a császárvárosba – elnyerte a [[Kärntnertortheater]] zeneigazgatói állását. Bécsben énekmestere lett [[I. Ferenc magyar király|Ferenc]] császár legidősebb leányának, [[Mária Lujza francia császárné|Mária Ludovika főhercegnőfőhercegnőnek]]nek (a későbbi Mária Lujza francia császárnénak). [[1801]]-ben a [[Szászország|szász]] választófejedelem, [[I. Frigyes Ágost szász király|III. Frigyes Ágost]] hívta meg [[drezda]]i udvarába, ahol Paër [[1803]]. [[január 29.|január 29-étől]] ''[[kapellmeister]]'' (udvari [[karmester]] és karnagy) lett.
 
[[1806]] októberében a városon átvonuló [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] szolgálatába szegődött, s követte őt [[Poznań]]ba, [[Varsó]]ba és [[Berlin]]be, végül [[Párizs]]ba is. Még Varsóban, [[1807]]. [[január 14.|január 14-én]] vette át [[Giovanni Paisiello]] helyét, s a császári udvari zenekar karnagya ''(maître de chapelle)'' lett, amely évi 12 ezer frank jövedelemmel járt. Emellett, Párizsba érkezve elfoglalta a párizsi operaház, az [[Opéra-Comique]] direktori székét is. [[1810]]-ben ő komponálta [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] és [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza]] nászindulóját. [[1812]]-ben átvette az operadarabokat játszó [[Théâtre Italien]] vezetését, s Napóleon bukása után, [[1814]]-től többi tisztségét elveszítve csak ezt az intézményt irányította tovább. Emellett magántanítványokat is vállalt (köztük például [[1824]]-ben az ifjú [[Liszt Ferenc]]et). [[1824]]. [[január 12.|január 12-én]] [[Gioacchino Rossini]]t nevezték ki a Théâtre Italien élére, aki – bár Paër korábban kitartóan intrikált ellene – társdirektorként megtartotta pozíciójában. Végül [[1826]]. [[november 25.|november 25-én]] a korábban feltárt pénzügyi szabálytalanságok ürügyén mégis megvált Paërtől.
 
Paër 1831-ben megkapta a francia állampolgárságot. [[1832]]-től haláláig [[I. Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöp]], a „polgárkirály” kamara-zeneigazgatója, azaz az akadémiai zenekar karnagya volt.
33. sor:
Paër élete során legkevesebb ötvenöt [[opera (színmű)|operát]], emellett [[oratórium]]okat, [[szentmise|miséket]], [[kantáta|kantátákat]], [[szimfónia|szimfóniákat]], kamaradarabokat és dalokat szerzett. Kompozícióin erősen érzékelhető [[Domenico Cimarosa]] és [[Giovanni Paisiello]] [[klasszicizmus|klasszicista]] zenéjének hatása, amelyre rárakódott a Bécsben töltött évek alatt megtapasztalt nagyzenekari stíl formanyelve is. E behatások kiforrott összegződéseként írta meg az 1800-as évek elején legjelentősebb színpadi műveit ''(Camilla ossia Il sotteraneo; Achille)''. Művei megkomponálásakor a virtuóz vokális szólamokra helyezte a hangsúlyt, emellett gondoskodott a hatásos, lebilincselő színpadra állításról is. Műveinek előadásait általában maga vezényelte.
 
Noha a 19. század első évtizedeiben operáit nagy sikerrel játszották Európa-szerte, a század második felétől művei népszerűségüket veszítették és mind ritkábban szerrepeltekszerepeltek dalszínházak repertoárján.
 
=== Főbb művei ===
52. sor:
*''La Rossana,'' nagyopera, 1795, Milánó, Aurelio Aureli
*''Anna,'' vígopera, 1795, Padova
*''Griselda ossioossia La virtù al cimento,'' rondó, 1798, Parma, Angelo Anelli
*''Camilla ossia Il sotteraneo,'' rondó, 1799, Bécs, Giuseppe Carpani
*''Achille,'' melodráma, 1801, Bécs, Giovanni De Gamerra
67. sor:
*Peter Clive, ''Beethoven and his world: A biographical dictionary,'' New York, Oxford University press, 2001, 552–553.
*{{MNL|14|407}}
*Wolfram Ensslin, ''Die italienischen Opern Ferdinando Paërs: Studien zur Introduction und zur rondò-Arie,'' Hildesheim, Olms, 2003.
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferdinando_Paër”