„Muhi csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 86.101.131.237 (vita) szerkesztéséről Einstein2 szerkesztésére |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
== A csata lefolyása ==
Miután a magyar hadsereg legnagyobb része összegyűlt, a király [[Csák Ugrin kalocsai érsek|Ugrin érsek]] ösztönzésére elhagyta [[Pest (történelmi település)|Pest]]et és a tatárok ellen indult. E hírre [[Batu kán]] magához rendelte szanaszét portyázó csapatait, és a magyar hadsereg előtt lassan visszavonuló tatárhadat a [[Sajó]] bal partján, a Sajó, [[Hernád (folyó)|Hernád]] és [[Takta]] által képezett szögletben központosította. Vele szemben, a Sajó jobb partján elterülő muhi pusztán ütött tábort a magyar hadsereg.
Hogy a rendkívül mozgékony ellenség meg ne lephesse, Béla a magyar csapatokat egy tömegben csoportosította. [[Sátor]] sátor mellett állott, az egész tábort [[szekérvár]] vette körül. A magyarok hosszadalmas ellenállásra is felkészültek, mert a szekereket nem csak összeláncolták, hanem közötte pajzsfalakat is képeztek. A tábor (feltehetően a rendelkezésre álló szekerek korlátozott száma miatt) aránylag kis térre szorítva készült, emiatt a magyar hadsereg a döntő pillanatban nem volt képes kifejlődni, harcrendbe állni. [[Rogerius mester|Rogerius]] feljegyzése alapján még az ellenséggel szemben, a döntő csata küszöbén sem szűnt meg az egyenetlenség, a háborgás a király ellen: ''„Azt akarták, hogy a király csatát veszítsen, hogy aztán kedvesebbek legyenek a király előtt, hogy inkább megbecsülje őket s kinevették a királyt, midőn ez a Sajó partján átvezető híd védelmére felváltva ezer embert rendelt.”''
[[Fájl:Battle of Muhi.jpg|bélyegkép|400px|A muhi csata vázlata]]
A mongol vezérek látva, hogy a magyarok csak védelemre gondolnak, támadólag léptek fel. [[április 11.|Április 11-én]] éjjel megtámadták a hidat. A hídon azonban csak korlátozott számban lehetett átjutni, így viszont a hidat kisebb egységekkel is biztonságosan lehetett védeni. Egy orosz szökevény elárulta a mongolok tervét, így [[Kálmán herceg]], a király öccse és [[Csák Ugrin kalocsai érsek|Ugrin érsek]] a hídon már átvonulni kezdő mongol csapatokat heves csatában visszanyomta. A mongolok ezért visszavonultak a folyó túl partján lévő szálláshelyükre, a magyarok pedig a saját táborukba vonultak nagy elégedettséggel, abban a hitben, hogy megnyerték a csatát. Kisebb őrséget hagytak a hídnál. Batu főserege hajnalban újra támadott, de most már kőhajító gépeket is bevetett a folyó túlpartján az első sikertelen mongol támadás során igen eredményesen működő, a mongoloknak nagy veszteséget okozó magyar számszeríjászok elűzése, távoltartása érdekében. A mongol támadás most is a hídon kezdődött, de ezalatt a [[Szubutaj]] által vezetett mongol csapatok a jobbszárnyon a Sajón gázlót találtak, amin átkeltek. A magyar seregnek ekkor már kétirányú támadást kellett kivédenie, így Batu főerői egyre nagyobb számban tudtak átkelni a hídon. Kálmán herceg és Ugrin érsek vezette magyar seregek, a templomosokkal az oldalukon sikerrel vették fel a harcot Batu ellen. A csata végkimenetelét végül a mongol erők jobbszárnyán érkező Szubutaj lovas egységei fordították a mongolok felé. A jobb szárny késedelmes érkezéséig jelentős veszteségeket szenvedtek a mongolok, a kínai évkönyvek szerint Batu már fontolóra vette csapatai visszarendelését a veszteségek miatt. Itt lelte halálát Batu páncélos testőrségének 30 tagja, valamint hadnagyuk, Bakatu is. Reggel 7 óra körül a most már minden oldalról körülfogott magyar táborra
A [[Templomos Lovagrend|templomos lovagok]], Kálmán herceg és Ugrin érsek dandárjaikkal kétségbeesett hősiességgel harcoltak, de a templomosok mind egy szálig elestek, Kálmán és Ugrin súlyosan megsebesülve kénytelen volt visszavonulni. A tatárok ekkor felgyújtották a tábort, a fejetlenség általános lett. Mindenki igyekezett menekülni. Egyesek áttörtek a mongolok sorain, de a legtöbben azon a kapun igyekeztek menekülni, melyet a mongolok soraik között szándékosan nyitottak, nehogy a magyarok nagy tömegét a végső kétségbeesésig ingereljék. A küzdelem ennek ellenére egész nap tartott, a tábor védelme még a folyamatosan menekülők nélkül is elég erős lehetett, mert Dzsuvajni perzsa történetíró szerint a királyi sátor mongolok általi elfoglalása után sem szűnt meg a harc, a magyarok ellenállása, sötétedésig még így sem került teljesen a mongolok kezébe a tábor. A [[Pest (történelmi település)|Pest]] felé vezető országúton igyekeztek a legtöbben menekülni. Az irgalmat nem ismerő erélyes üldözés azonban, amely a mongol [[hadviselés]]nek, éppúgy, mint a régi magyarok harcmodorának egyik jellemző vonása volt, teljessé tette a magyar hadsereg vesztét. Igen kevesen tudtak menekülni a vérfürdőből.
17. sor:
A mongolok váratlan távozásának nem valószínű, hogy Ögödej nagykán halála volt a kiváltó oka, mert a mongol kurultáj csak évekkel később, 1246-ban választott új kánt. Dzsingisz kán halála után 2 évvel, 1229-ben került sor Ögödej megválasztására is. Batu ezzel nyilván tisztában volt, így a hirtelen kivonulás hátterében sokkal inkább az elszenvedett veszteségek, az elpusztított vidékeken fellépő élelem és takarmányhiány, járványok állhattak. A magyar haderő sem semmisült meg teljesen, hiszen Béla rövidesen visszavágott az őt megzsaroló Frigyesnek és visszavette a kényszerből elzálogosított 3 nyugati vármegyét.
A mongolok kelet-európai hadjáratuk során, beleértve a magyarországit is, a kínaiaktól megszerzett kezdetleges kézi [[Rakéta|rakétákat]] is alkalmaztak.<ref>A NASA honlapján elolvasható [http://science.ksc.nasa.gov/history/rocket-history.txt tanulmány] pontos angol szövege a következő: „The rocket seems to have arrived in Europe around 1241 A.D. Contemporary accounts describe rocket-like weapons being used by the Mongols against Magyar forces at the battle of Sejo which preceded their capture of Buda (now known as Budapest) Dec. 25, 1241.
== Kapcsolódó szócikkek ==
24. sor:
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
== Források ==
* [http://mek.oszk.hu/01200/01267/html/05kotet/05r04f27.htm Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet, XXVII. fejezet: A mongol invasio]
|