„Kozma József (zeneszerző)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
A [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola|Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán]] [[Siklós Albert]] és [[Weiner Leó]] tanítványa volt. Zeneszerzés és karmester szakon végzett. 1926 és 1928 között a [[Magyar Állami Operaház]] [[korrepetítor]]a volt. Közben avantgárd táncszínházakban dolgozott, [[Madzsar Alice]] mozdulatművészeti együttesének házikomponistája, és a Zeneakadémia kistermében rendezett ''Cikcakk-estek'' karmestere volt. 1929-ben ösztöndíjat kapott a [[berlin]]i Operába, ám otthagyta a karmesterséget és [[Bertolt Brecht|Brecht]] vándortársulatához csatlakozott. Együtt dolgozott [[Hans Eisler]]rel és [[Kurt Weill]]-lel, akik nagy hatással voltak rá. Ekkor alakult ki ars poétikája: elkötelezett zenét akar írni, nála majd a filmzene sem lehet pusztán szórakoztató zenekíséret.
1933-ban költözött [[Párizs]]ba (a francia állampolgárságot 1949-ben kapta meg), ahol [[Lys Ganty]] kísérője lett. Megismerkedett [[Jacques Prévert]]-rel, akinek verseire több mint 80 dalt írt, ám ezeket 1945-ig nem énekelhették nyilvánosan. A [[második világháború|háború]] után viszont a [[Fréres Jacques]], [[Yves Montand]], [[Germaine Montéro]], [[Cora Vaucaire]] és még sokan mások tűzték műsorukra a dalait, melyekből több világsiker lett. Írt dalt [[Guillaume Apollinaire]] és [[Francis Carco]] verseire, dolgozott [[Robert Desnos]]-val (La Fourmi) és [[Raymond Queneau]]-val – az ő verseire írt dalok [[Juliette Gréco]] előadásában lettek világhírűek.
Leghíresebb szerzeménye a ''Hulló levelek'' franciául [[
[[Kép:Kosma.JPG|right|bélyegkép|Kozma József sírja Párizsban]]
Filmhez csak egy dalt komponált: Florelle dalát [[Jacques Prévert|Prévert]] versére [[Jean Renoir]] ''Lange úr vétke'' című művébe 1936-ban. [[Marcel Carné]] ''Jenny''jének főcímében jelenik meg először a neve. Ezután Renoirral dolgozott: ő írta meg az ''Állat az emberben'' számára a „sínek szimfóniájá”-t, és ő hangszerelte és állította össze a ''[[Marseillase]]'' és ''A játékszabály'' klasszikus zenéjét. A háború után igyekezett szabadulni az 1930-as, 1940-es évek bevált „megzenésített főcímdal” konvenciójától, varieté- és kocsmaélményeit vitte a vászonra. Igazi népzenét, utcai dalokat írt, amelyek a hétköznapok valóságában gyökereznek, mégis finom költőiség fonja át őket - ideálisan folytatják Jacques Prévert dialógusait. Dalaiban a hagyományos kuplé/refrén szerkezetnél nagyobb szabadságot biztosított a szövegnek, hangszerelését forradalminak tartották a maga korában.
| |||