„Svéd nyelv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Hangsúly és intonáció: a megadott forrást ismerve és a laptörténetet áttekintve itt félreérthető leegyszerűsítések és súlyos fordítási hibák halmozódtak egymásra; valaki írja meg |
a Bot: Protokollcsere külső hivatkozásokban (WP:BÜ) |
||
32. sor:
A [[8. század|8]]-[[9. század]]ban indultak meg a viking kalandozások, melyek során a Norvégiában élő [[vikingek]] [[Izland]]ra és [[Grönland]]ra hajóztak, a dán vikingek [[Anglia|Angliában]] telepedtek le ([[Danelaw]], [[óangol|óang.]] ''Danelagh'', ill. [[Dán nyelv|dán]] ''Danelagen'') és a [[Nyugat-Európa|nyugat-európai]] partvidéket fosztogatták, míg a mai Közép-Svédország területén élő ''svea'' népek keleti irányba vándoroltak, ahol megszervezték az első orosz államokat. Ők voltak a varégok, vagyis a svéd vikingek.<ref name="cambridge">The Cambridge Medieval History Vol. III. (1924), Germany and the Western Empire (309-329. old.).</ref> A viking kalandozások jelentősége nyelvtörténeti szempontból abban rejlik, hogy a hadviselő skandinávok nyelve jelentősen befolyásolta a meghódított, vagy fosztogatott népek nyelveit. Az orosz nyelv későbbi fejlődésére (elsősorban a személynevek tekintetében<ref name="wessén"/>) például jelentősen hatott az északi jövevények nyelve.
Skandináv eredetű orosz nevek a következők: Olga (eredete: Hälgi), Igor (eredete feltehetőleg: Yngvarr), valamint Oleg.<ref>[
A svéd (és a többi északi nyelv) fejlődésére nagy hatást gyakorolt a [[kereszténység]] 1050-es felvétele után a latin nyelv is, mely az északi nyelvet mind szókincsében, mind formailag gyarapította.<ref name="pallas"/>
| |||