„Fényképezés” változatai közötti eltérés

[[Joseph Nicéphore Niépce]] és [[Louis Daguerre]] találmányát Daguerre pártfogója, [[François Jean Dominique Arago|Arago]], a nagy tekintélyű fizikus és csillagász [[1839]]. [[január 7.|január 7-én]] jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év [[augusztus 19.|augusztus 19-én]] a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a [[dagerrotípia]] készítését. Ezt a napot, [[1839]]. [[augusztus 19.|augusztus 19]]-ét, tekinthetjük a fényképészet megszületésének. Hatalmas sikerét jól példázza, hogy alig egy évvel a bemutató után, [[1840]]-ben, már több mint 20 nyelven jelent meg leírás róla, többek között magyarul is. A sors fintora, hogy [[William Henry Fox Talbot]] [[1839]]. [[január 31.|január 31]]-én a londoni [[Royal Society]]nek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a [[Kalotípia|talbotípia]] megelőzte a francia bejelentést, azonban olyan szabadalmi megkötések voltak rajta, melyek nem kelhettek versenyre a „világnak ajándékozott”, vagyis [[közkincs]] dagerrotípiával. A sors másik fintora, hogy Daguerre a magáról elnevezett dagerrotípiához nem sokat tett hozzá, azt gyakorlatilag [[Nicéphore Niépce]] dolgozta ki, azonban Niépce korai halála és a vele kötött szerződés Daguerre nevét írták az első helyre, az elkészült [[képrögzítési eljárások|képrögzítési eljárás]] is Daguerre nevét kapta.

A következő évtizedekben a [[képrögzítési eljárások]] fejlődése, az [[expozíciós idő]] rövidülése, a folyamatosan fejlődő technika vívmányainak felhasználása a fényképezőgépekben, illetve maga a fényképezőgép (a váz) és az objektívek fejlődése gyakran kihatott az [[A fényképészet meghatározó irányzatai|uralkodó fényképészeti irányzatokra, stílusokra]]. A [[celluloid]] film [[1887]]-es, majd az első, kifejezetten amatőr- és hobbifotósok számára kifejlesztett gép [[1888]]-as kifejlesztésével és piacra dobásával, illetve az előhívólaborok megnyitásával [[George Eastman (feltaláló)|George Eastman]] és Henry Strong cége, az [[Eastman Kodak|Eastman Kodak Company]] több mint egy évszázadra bebetonozta magát a vezető fotográfiai cégek közé, mely iparnak a 19-20. század fordulóján, illetve a 20. század első évtizedeiben gyakorlatilag egyeduralkodója volt. A Kodak által bevezetett újítások és üzleti modell a fotográfiát a tehetősebbek szórakozásából, illetve „különleges státuszából” köznapivá és szinte bárki számára elérhetővé tette. A Kodak [[1930]]-ban bekerült a [[Dow Jones Ipari Átlag]]ba, ahonnan csak [[2004]]-ben került ki. Egyúttal az addig roppant változatos képméretek kezdeti standardizálása is a Kodakon keresztül történt; fényképezőgépei és filmjei annyira elterjedtek voltak, hogy más film- és fényképezőgépgyártók is az ő méreteikre gyártották eszközeik, filmjeik többségét. Ezzel párhuzamban más cégek is próbálkoztak saját sztenderdek felállításával, több-kevesebb sikerrel, de például a [[Leica]] [[1925]]-ben hozta forgalomba a [[35 mm-es film]]et, ami mind a mai napig az „alapfilm”, azaz a legelterjedtebb filmméret mind fényképezésben, mind filmezésben.

[[1959]]-ben a [[Nikon|Nikon Corporation]] forgalomba hozta a [[Nikon F]] nevű kameráját, amivel bevezette az [[F bajonett]]et, mint sztenderd kapcsolódási módot a fényképezőgépváz és a különböző optikák között, így egy adott objektívet különböző Nikon gépeken is használni lehetett. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy rövid idő alatt számos fényképezőgép- és objektívgyártó cég is F bajonettel kapcsolta össze gépét és objektívjeit, egyúttal megteremtve a márkák ötvözésének újabb lehetőségét (pl. Leica gépen Nikon objektív, benne Agfacolor film). A Nikon F képkereső megoldása szintén hamar kvázi szabvánnyá válik.

A [[videotelefon]]ok kifejlesztésén fáradozó [[AT&T Bell Laboratories]] a kutatások számos „melléktermékének” egyikeként [[1973]]-ban előállította a világ első [[digitális fényképezőgép]]ét, melyet az általuk kifejlesztett [[CCD]]-vel felszerelve a cég egyik partnere, a [[Fairchild Semiconductor]] hozott forgalomba még abban az évben. A [[számítógép]]ek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is, [[1986]]-ra a Kodak digitális gépe már egy [[megapixel]]es képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek akkoriban körülményes és költséges kidolgozása és magas ára miatt egészen az [[1990-es évek]] végéig, a [[2000-es évek]] elejéig gyakorlatilag alig voltak piaci forgalomban. Az első fényképezőgép, mely számítógépes fájl formátumban készített képet a [[Fujifilm|Fuji]] [[DS-1P]] volt, [[1988]]-ban, 16 [[byte|megabájt]]os memóriakártyával, amit egy külön elem működtetett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható digitális kamera a [[Dycam Model 1]] (avagy [[Logitech Fotoman]]) volt. A [[CCD]] [[képszenzor]]ral ellátott gép digitálisan tárolta a képeket, és közvetlenül csatlakoztatható volt egy számítógéphez letöltés céljából. [[1991]]-ben a Kodak piacra dobta a [[Kodak DCS 100]]-ast, a világ első [[digitális tükörreflex]]es fényképezőgépét, mely már az [[1988]]-ban bevezetett [[JPEG]] formátumban készítette a felvételeket. A technika rohamos fejlődésével már csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják a digitális gépek minőségben és elérhetőségben (árban) beérni a „hagyományos” masinákat.

[[1995]]-ben a [[Casio]] [[QV-10]]-es gépe volt először felszerelve [[Monitor#LCD / TFT|LCD]] kijelzővel, az első [[CompactFlash]] kártyát pedig az [[1996]]-ban megjelent [[Kodak DC-25]]-ben lehetett használni.