„Krími Tatár Kánság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Commonskat. |
|||
58. sor:
A kánság haderejének száma a kortársak feljegyzései szerint meghaladta a százezer főt. Valójában a teljes hadipotenciál is alacsonyabb volt ennél, míg a tatárok [[tizenöt éves háború]]ban csekélyebb erőkkel, 20 ezer lovassal vettek részt.<ref>B. Szabó János: Erdély katasztrófája 1658-ban. (A védelem összeomlásának politikai és pszichológiai okai.) In: ''Aetas'' 21. (2006) 2-3. sz. 206. o. [http://epa.oszk.hu/00800/00861/00034/pdf/11_bszabo.pdf ''Online hivatkozás'']</ref> Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az egyes seregszámok jelentősen eltérhettek egymástól, ha a kán személyesen vezette hadba a krími erőket vagy ha a Giráj nemzetség egy tagja állt az élükön. A harcra fogható férfiak számát tovább csökkentette, hogy egyre több tatár választotta a letelepült életmódot.<ref>Ivanics 45. o.</ref>
A tatár hordák ütőképessége ellen szólt, hogy nem voltak ellátva komolyabb tüzérséggel. Ugyan a könnyűlovasság tökéletesen megfelelt a dél-oroszországi és ukrajnai [[sztyeppék]]en megszokott taktika céljára, megfelelő erejű tüzérség és puskás gyalogság alkalmazásával fel lehetett tartóztatni őket.<ref>B. Szabó János: Erdély katasztrófája 1658-ban. (A védelem összeomlásának politikai és pszichológiai okai.) In: ''Aetas'' 21. (2006) 2-3. sz. 207. o. [http://epa.oszk.hu/00800/00861/00034/pdf/11_bszabo.pdf ''Online hivatkozás'']</ref> A tűzfegyverek elterjedése nem vetett véget azonnal a tatárok sikereinek, ha utóbbiak szövetségesekre találtak, mint 1658-ban Konotop mellett, ahol a kozákokkal együtt súlyos veszteséget okoztak az orosz lovasságnak.<ref>Subtelny, Orest: ''Ukraine. A history.'' University of Toronto press, 1994. 144-145. o.</ref><ref>[http://mult-kor.hu/20080612_orosz_vereseget_unnepelnenek_az_ukranok ''Orosz vereséget ünnepelnének az ukránok.''] Múlt-kor történelmi portál, 2008. június 12. (Hozzáférés: 2013. február 14.)</ref> A 16. és 17. század háborúi - ha nem is változtatták át a tatár főerők harcmodorát - a gyalogos csapatok létrehozásához vezettek; e fegyvernemet elsősorban a behódolt [[cserkeszek]] soraiból állították ki.<ref>Ivanics 42-43. o.</ref> Mindazonáltal a tatár lovashad harcosai komoly, rendszeresített kiképzésen sosem estek át, míg más seregeknél a hadászat fejlődésével a kiképzés és fegyelemhez szoktatás általánossá vált. A folytonos rablások és a zsákmány biztosítása demoralizálólag hatott a lovas hordákra, ezért azok később nem is tudtak állandóan fegyverben maradni. Bár a kán rendelkezett elit csapatokkal, cserkeszekkel, válogatott, veterán, sokat megjárt lovasokból álló csapatokkal és janicsárokkal, de ezek nem tudták kompenzálni a haderő gyengeségeit. A 18. századra már az európai haderők abszolút túlszárnyalták a tatárok harcmodorát, akik már segédcsapatnak sem voltak jók, így csak a teljesen védtelen területek számára jelentettek veszélyt, ahol nem volt katonai erő. Az [[1717]]. évi [[utolsó tatárjárás]] során egyszerű román és magyar parasztok az Erdélybe betört tatárokat jobbára fölkoncolták, reguláris kevésbé volt szükség a hordák megfékezésére.
== Gazdaság ==
| |||