„Paul Verhoeven” változatai közötti eltérés

Az ''Elemi ösztön'' hatalmas sikere miatt kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy az Eszterhas–Verhoeven–Stone-trió újabb filmet készítsen. Sharon azonban hamar beleszokott a sztárléttel együtt járó előjogokba, s annyi kifogást támasztott a tervezett filmmel kapcsolatban, hogy végül lemondtak a szerepeltetéséről. A rivális táncosnők megformálására a producerek [[Madonna (énekesnő)|Madonnát]] és [[Drew Barrymore]]-t javasolták. Verhoeven elképzelése más volt. Számtalan jelölt közül a teljesen ismeretlen [[Elizabeth Berkley]]-t és a kevésbé ismert [[Gina Gershon]]t választotta. Mindkét színésznő kemény munkát végzett, de hiába fáradoztak. A kritika irgalmatlanul levágta a filmet, s különösen Berkley-vel szemben voltak kíméletlenek. A fiatal színésznő arra számított, hogy az új Sharon Stone válik majd belőle, ám e helyett [[Arany Málna- díj]]at kapott két kategóriában is, s karrierjében azóta se történt igazán nagy előrelépés. Verhoeven humorosan fogta fel a ''Showgirls'' Arany Málna-jelöléseit, és a díj történetében először személyesen vette át a megtisztelőnek éppen nem mondható kitüntetést. Míg az ''Elemi ösztön''t kísérő botrányok a moziba vonzották a közönséget, addig a ''Showgirls'' körüli viharok inkább elriasztották a potenciális nézőket: a ''[[Mindent Éváról]]'' ([[1950]]) és a ''[[Flashdance]]'' (1983) erotikus kombinációjaként emlegetett kebelparádé a kasszáknál egyértelműen megbukott, de azóta kultuszfilm vált belőle. Verhoeven máig kitart azon véleménye mellett, hogy a ''Showgirls'' valós képet fest [[Las Vegas]] igazi arcáról, sőt egy időben még folytatást is tervezett hozzá ''Bimbos: Nomi goes to Hollywood'' címmel. Kollégája, [[John Waters]] így értékelte a ''Showgirls''-t: „Szórakoztató, ostoba, erkölcstelen, teli filmes sablonokkal; egyetlen szóval: tökéletes.”

=== [[Arany Málna- díj]] ===