„Paget János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{jegyzetek |
|||
10. sor:
Egy tanulmányútja alkalmával, 1835-ben [[Olaszország]]ban megismerkedett a magas műveltségű [[Wesselényi Polixéna|Wesselényi Polixénával]], [[Bánffy László]] báró feleségével, akit később – miután ő férjétől, Bánffy Lászlótól elvált – feleségül vett. [[Aranyosgyéres]]en telepedett le, ahol mintaszerű gazdálkodásba kezdett. Beutazta [[Magyarország]]ot és [[Erdély]]t, tapasztalatairól könyvet is írt.<ref> Útitársai is voltak William Sanford újságíró és Georg Edward Hering tájképfestő. </ref> Az 1839-ben megjelent könyv nagyon tárgyilagosan mutatta be Magyarország és Erdély szociális, politikai és gazdasági helyzetét. A címlapra [[Dante]] [[Isteni színjáték]]ából választották egy mottót. [[Babits Mihály]] fordításában :„Ó, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát, félrevezetni már!” <ref> Az eredeti olasz szöveg: „Beata Ungheria! Se non si lascia piu malmenare!”</ref> Később a könyvét [[1842]]-ben német nyelven is kiadták. Londonban 4 kiadást ért meg a könyv. Az Egyesült Államokban kétszer is megjelent. Először [[1850]]-ben, ezzel készítették elő Kossuth érkezését.
Az 1846-47-es [[erdélyi országgyűlés]]en kapott honosságot. Barátságba került [[Széchenyi István]]nal is. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] [[Bem József|Bem]] tábornok egyik szárnysegéde volt és az angol sajtónak küldött beszámolókat. [[Nagyenyed]] feldúlása után kis csapatával a menekülő vidéki magyarok védelmére kelt. A szabadságharc alatt vezetett naplóját, a bukás után nyilvánosságra akarta hozni, de a kiadásra előkészített kéziratot mindenütt visszautasították. Amikor 1855-ben visszatért Magyarországra, akkor kéziratát magával hozta, amely később a [[Bukaresti Akadémiai Könyvtár]] tulajdonába került.
A szabadságharc után nejével együtt [[Anglia|Angliába]] menekült. 1855-ben tért vissza gyéresi kastélyába, ahol korszerű mintagazdaságot szervezett. Számos gazdaságot és művelődést előmozdító kezdeményezésben játszott szerepet. Alapító tagja volt az [[Erdélyi Gazdasági Egylet]]nek, tevékeny híve volt az [[Erdélyi Unitárius Egyház]]nak, nevét alapítványával is megörökítette. Több magyar nyelvű munkát fordított angolra. Az 1878-iki párizsi világkiállítást követően a francia becsületrenddel tüntették ki.<ref>{{CitPer | aut = Kovács János | tit = Paget János Esq. életirata | per = Keresztény Magvető | tom = 28 | fasc = 2 | ann = 1893 | url = http://epa.oszk.hu/02100/02190/00472/pdf/KM_1893_2_090.pdf}}</ref>
| |||