„Fabre d’Églantine” változatai közötti eltérés

A színházból befolyó jövedelem nem volt elegendő a pénzt két kézzel szóró művésznek. [[1791]] elején a [[király]]párti tengerészeti miniszteren keresztül felajánlotta az udvarnak, hogy hozzanak létre a jakobinus klubon belül egy [[Monarchia|monarchiához]] húzó irányzatot; ezzel mintegy hárommillió fontra tehetnének szert. A befolyás nélküli [[író]]t nem vették komolyan. [[1792]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] végül is megoldódni látszottak pénzügyi gondjai: Danton ugyanis maga mellé vette titkárnak az igazságügyi minisztériumba. Itt – kimerítve a titkos alapokat – más kétes ügyletekbe is belekeveredett: [[Maximilien de Robespierre]] azzal vádolta meg, hogy 40 000 font tiszta haszonnal adott el olyan lábbeliket a hadseregnek, melyek tizenkét óra használat után szétfeslettek. ''Beszámoló a teljhatalmú népnek'' címmel falragasz-újságot szerkesztett, melynek hangvitelével meghaladta Marat radikalizmusát. [[Halálbüntetés|Halálos ítélet]]ek követelésével egyike az [[1792]]. [[szeptember]]i mészárlások fő felelőseinek.

 

 

Az ''Általános Biztonsági Bizottság'' tagjaként sikerrel számolta fel a külfölddel kapcsolatot tartó kereskedelmi társaságokat és [[bank]]okat, azzal vádolva meg azokat, hogy hírszerző ügynökségek. Valószínűleg ő a szerzője az Francia Kelet-indiai Társaság felszámolásával kapcsolatos hamis határozatnak. Zavaros ügyletei folytán Robespierre rajta keresztül talált ürügyet Danton ellen – őt tartotta Danton rossz szellemének. Szerinte Fabre d’Églantine „''művésze annak, hogyan adja át tudtukon kívül másoknak saját ötleteit és saját érzéseit''”.