„Gradac (Ružić)” változatai közötti eltérés

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. A vidék első ismert népe az [[illírek]] voltak, akiknek erődített települései álltak itt. Közülük a legnagyobb erődített település maradványa Lunića felett található. A [[rómaiak|római]] korból ismert település Municipium Magnum a település déli szomszédságában fekvő mai [[Umljanović]] területén volt, a Salona – Promona közötti római út mentén. Északra, [[Otavice]] és [[Kadine Glavice]] között a VII. légió katonai tábora feküdt. Átellenben a Čikola bal partján korakeresztény templom romjai találhatók.<ref name="povijest2">[http://www.opcina-ruzic.hr/naselja/ruzic Opcina-Ruzic.hr:Ružić] {{hr}}</ref> A falu egy a Šperović család által épített középkori erődítményről kapta a nevét.<ref name="povijest">< /ref> A Kisboldogasszony templom maga is egy középkori Szent Péter templom alapjaira épült, melynek maradványai részben fennmaradtak a templom kriptájában. A kriptában 2005-ben nyitották meg az egyházközség múzeumát, ahol az itt feltárt leletek is találhatók.<ref name="povijest">[http://www.opcina-ruzic.hr/naselja/gradac Opcina-Ruzic.hr:Gradac] {{hr}}</ref> A környező településekkel együtt [[1522]]-ben szállta meg a [[Oszmán Birodalom|török]] és csak a [[17. század]] végén szabadították fel a velencei seregek. [[1797]]-ben a [[Velencei Köztársaság]] megszűnésével a [[Habsburg Birodalom]] része lett. [[1806]]-ban [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] csapatai foglalták el és [[1813]]-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az [[I. világháború]] végéig tartott. A falunak [[1857]]-ben 516, [[1910]]-ben 596 lakosa volt. Az [[I. világháború]] után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd [[Jugoszlávia]] része lett. A település teljes kiépülése a II. világháború után történt, amikor Gornji Gradac lakói, akik addig a Svilaje lejtőin laktak letelepültek a hegy alatti részre. A községháza mellett megépültek a közintézmények, a plébániatemplom, az Antun Mihanović alapiskola, az óvoda, az anyakönyvi hivatal és az átalakított postahivatal. Több üzlet és vendéglátó egység is van itt. [[1991]]-ben lakosságának 96 százaléka horvát nemzetiségű volt. A [[délszláv háború]] során megszállták a szerb csapatok. A horvátok tulajdonában levő összes házat és gazdasági épületet lerombolták. Hasonló sorsra jutott a templom is. Az egyik házban talált 91 éves idős embert Stana Vidovićot meggyilkolták.<ref name="povijest3">[http://www.opcina-ruzic.hr/o-opcini/povijest/domovinski-rat Opcina-Ruzic.hr:Domovinski rat] {{hr}}</ref> Amikor [[1995]] augusztusában a Vihar hadművelet során a horvát csapatok a falut visszafoglalták nem találtak ott élőket.<ref name="povijest">< /ref> A falut a háború után újjáépítették, de a lakosság létszáma az 1971-es 645-nek a háború utánra alig a felére esett vissza. A településnek [[2011]]-ben 317 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoznak és a közeli vállalatoknál dolgoznak.

A [[Kisboldogasszony]] tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma még a kora középkorból származik. Elődje Szent Péter tiszteletére volt szentelve. Ebből az időből való a mellékbejárat fölé befalazott fonatos épületdísz. A templom falában található egy [[11. század]]ból származó koraromán dísz és több kisebb töredék. A mai templomot [[1752]] és [[1757]] között építtette az akkori plébános Gašpar Vinjalić. A főbejárat feletti felirat szerint [[1771]]-ben megújították. Később többször javították, [[1897]]-ben új szentélyt építettek hozzá. A sekrestye 1856-ban épült. 1963-ban belül kifestették és 1971-ben az új liturgikus előírásoknak megfeletően rendezték át. 1981-ben történtek a templom körüli első ásatások. Négy kutatóárok a templom falánál, három a temető területén húzódott. Egy földrengés következtében bekövetkezett károk miatt 1988 és 1990 között az épületet a kulturális minisztérium anyagi támogatásával teljesen felújították. A templom egyhajós épület [[apszis]]sal. Homlokzatán a bejárat mellett két ablak található. A bejárat feletti részt madarak ábrázolása és növényi ornamentika díszíti. Felette félkör alakú fülke a templom megújításának adópontjával és Szűz Mária meglehetősen ügyetlenül elkészített szobrocskájával. Efelett kő [[rózsaablak]], mellette a ferences címerrel és geometriai díszítéssel. A homlokzat tetején pengefalú harangtorony található benne két haranggal. A belső falakat felül gipsz félköríves díszítés fedi. Hasonló kialakítású a helyi mester által díszített diadalív is. A főoltár márványból készült, rajta a Szeplőtelen fogantatás szobrával, mely tiroli munka. A márvány oltár előépítmény a szentélyre merőleges, gazdag fűzérdíszt tartó angyalok díszítik. A diadalív melletti oltárok közül a tabernákulumos oltár volt a korábbi főoltár, a másik pedig Szent József tiszteletére van szentelve. A hajóban levő márvány oltár titulusa Keresztelő Szent János. A templomnak még Kisboldogasszony, Mária gyermekével, Szent Ferenc és Szent Anna [[barokk]] képei vannak. Régi a fából faragott feszület is. A templom körül temető található, ahol római szarkofág és sírkőlap is előkerült. 1993-ban a szerb csapatok a templomot földig rombolták. Újjáépítése előtt 1996-ban és 1997-ben régészeti feltárásokat folytattak, melyek során feltárták az ószláv templom részlegesen fennmaradt falait. Az ennek során talált töredékeket a templom falába illeszették. A templom alá kriptát építettek, ahol az egyházközség régiségeinek gyűjteményét rendezték be. A templom újjáépítéséhez a horvát kulturális minisztérium jelentős anyagi támogatást nyújtott. <ref>[http://www.franjevci-split.hr/index.php?option=com_content&view=article&id=309&Itemid=7 Franjevci-split.hr: Gradac Drniški - povijest župe] {{hr}}</ref> Az épület északnyugat-délkeleti tájolású különálló harangtorony a templom délnyugati oldalán áll.