„Jichák Rabin” változatai közötti eltérés

| előd = [[Golda Meir]]

| utód = [[Simón Peresz]]

| uralkodó3 =

| gyermekei = <!-- Wikidatából -->

| párt = <!-- Wikidatából -->

| foglalkozás = <!-- Wikidatából -->

| iskolái = <!-- Wikidatából -->

| halál oka = <!-- Wikidatából -->

'''Jichák Rabin''' ([[Héber nyelv|héber]]&#x3A;<span> </span><span dir="rtl" lang="he">יצחק רבין</span>&#x200E;; <small>IPA:&nbsp;</small><span class="IPA">[jitsˈχak ʁaˈbin]</span><small class="nowrap metadata">&nbsp;([[File:Speaker_Icon.svg|link=File:He-Yitzhak_Rabin.ogg|alt=|13x13px]] kiejtés)</small>), ([[1922]]. [[március 1.]] – [[1995]]. [[november 4.]]) [[izrael]]i politikus, államférfi és stratéga. Ő volt Izrael ötödik [[Izrael miniszterelnökeinek listája|miniszterelnöke]], két ciklusban: 1974-től 1977-ig és 1992-től 1995-ben bekövetkezett meggyilkolásáig.

Rabin egy munkás[[cionista]] eszmék által áthatott családban nőtt fel. Iskolai évei alatt mezőgazdasági tanulmányokat folytatott és kiváló tanulóként szerepelt.

27 éven át katonai pályán mozgott. Tizenévesen csatlakozott a Pálmáh (a Hágáná soraiból alakult rohamosztagok – a Plugót Máhác rövidítéséből) Jisuv kommandójának kötelékéhez. A ranglétrán való felemelkedése végeztével ennek műveleti vezetője lett az [[Arab–izraeli konfliktus|izraeli függetlenségi háború]] alatt. 1948 végén csatlakozott az újonnan alakult [[Izraeli Védelmi Erők]]<nowiki/>höz (másként ''Izraeli Véderő'', továbbiakban angol rövidítéssel IDF) és ígéretes tisztviselőként ívelt felfelé a pályája. Az 1950-es évek elején részt vett az IDF kiképzési alapelveinek kialakításában, majd 1959-től 1963-ig az IDF Hadműveleti Igazgatóságának vezetője lett. 1964-ben vezérkari főnökké nevezték ki és felügyelője lett az 1967-ben Izrael győzelmével végződő [[Hatnaposhatnapos háború]]<nowiki/>nak.

1974-ben [[Golda Meir]] leköszönése után Izrael kinevezett miniszterelnöke lett. Első hivatali ideje alatt aláírta a Sínai ideiglenes megállapodást és levezényelte az [[entebbe]]<nowiki/>i rajtaütést. 1977-ben egy pénzügyi botrány nyomán lemondott. Rabin Izrael védelmi minisztere volt aaz 1980-as évek jelentős részében, beleértve az első Intifáda kitörésének idejét is.

1992-ben Rabint miniszterelnökként választották újra egy izraeli–palesztin békefolyamatot is felölelő programmal. Számos történelmi jelentőségű megállapodást írt alá a palesztin vezetéssel az [[Oslói Egyezmény]] részeként. 1994-ben Rabin a hosszú ideje politikai ellenfelének számító [[Simón Peresz]]-szel és a palesztin vezetővel, [[Jasszer Arafat]]<nowiki/>tal közösen nyerte el a [[Nobel-békedíj]]<nowiki/>at. Rabin 1994-ben Jordániával is aláírt egy békeszerződést. 1995 novemberében az izraeli jobboldali radikális Jigál Amir gyilkolta meg, aki szembehelyezkedett a békefolyamatokkal.

Rabin volt Izrael első Izraelben született (szabra) miniszterelnöke, az egyetlen, akit meggyilkoltak, és a második [[ Lévi Eskól]] után, aki hivatali ideje alatt hunyt el. Rabin az izraeli-palesztin békefolyamatok szimbólumává vált.

Rabin 1922. március elsején született Jeruzsálemben a Shaare Zedek Egészségügyi Központban, Palesztin Mandátumterületen, Nehemiah (1886 – 1971. december 1.) és Róza (született Kohen; 1890 – 1937. november 12.), a "Harmadik Alíja" – a zsidó migráció harmadik hulláma Európából Palesztinába – két bevándorlójának gyermekeként. Nehemiah Rubitzov [[Ukrajna|Ukrajnában]], az Ivankivhoz közeli Szidorovicsi nevű faluban született. Apját, Menachemet még kisfiú korában elvesztette, ezért már korai éveiben a család támogatójaként kellett dolgoznia. 18 évesen az Egyesült Államokba vándorolt, ahol csatlakozott a Poale Zion párthoz és családnevét Rabinra változtatta. 1917-ben Nehemiah a Zsidó Légió egyik önkéntes csapatával a Palesztin Mandátumterületre ment. 

Jichák édesanyja, Róza Kohen, 1890-ben született [[Mahiljov]]<nowiki/>ban, Belorussziában. Édesapja rabbiként szemben állt a cionista mozgalommal és Rózát keresztény leánynevelő intézetbe küldte [[Homel|Homelbe]]be, ahol széleskörű általános nevelést kapott. Róza igen korán aktívan érdeklődni kezdett politikai és szociális kérdések iránt. 1919-ben a ''Ruszlán'' gőzhajó fedélzetén a régióba utazott. Miután egy [[Kibuc|kibucbankibuc]]ban dolgozott a [[Galileai-tenger]] partján, továbbutazott [[Jeruzsálem]]<nowiki/>be.<ref>[http://www.dadalos.org/int/Vorbilder/vorbilder/rabin/leben.htm#Eltern Yitzhak Rabin&nbsp;– from soldier to Nobel Peace Prize Laureate] Dadalos</ref>

Rabin szülei Jeruzsálemben találkoztak az 1920-as Nebi Musa-i felkelés<ref><cite class="citation book" contenteditable="false">Slater, Robert (1993). </cite></ref> alatt. 1923-ban [[Tel-Aviv|Tel Aviv]]-ba, a [[Jaffa|JaffáJaffához]]<nowiki/>hoz közeli Chlenov utcába költöztek. Nehemiah dolgozni kezdett a Palesztinai Villamossági Műveknél (Palestine Electric Corporation), Róza pedig könyvelő és helyi aktivista volt, később pedig tagja lett a Tel-Aviv Város Tanácsának.<ref>Slater, p. 27, 28.</ref> 1931-ben a család ismét elköltözött a tel-avivi Hamagid utcába, egy kétszobás apartmanba.<ref>Slater, p. 34.</ref>

Rabin [[Tel-Aviv|Tel Aviv]]-ban nőtt fel, ahova családja egy éves korában költözött. 1928-ban beíratták a Tel Aviv Beit Hinuch Leyaldei Ovdim-ba (בית חינוך לילדי עובדים, "Tel-avivi Munkások Gyermekeinek Iskolaháza"), ahol 1935-ben fejezte be tanulmányait. Az iskolában a gyerekeket mezőgazdasági ismeretekre és a cionizmus eszméire oktatták.<ref>Slater, p. 28–29.</ref> Rabin rendszerint jó jegyeket szerzett az iskolában, de félénk volt, ezért kevesen vették észre értelmi képességeit.<ref>Slater, p. 31.</ref>

1937-ben, beiratkozott a kétéves Kadoorie Mezőgazdasági Főiskolára. Számos mezőgazdasággal kapcsolatos tárgyból kitűnt, de gyűlölte az angol – a brit "ellenség" nyelvének – tanulását.<ref><cite class="citation book" contenteditable="false">Kurzman, Dan (1998). </cite></ref><ref>Slater, p. 41.</ref> Eredetileg arra törekedett, hogy öntözéstechnikai mérnök legyen, de hadászati ügyek iránti érdeklődése 1938-ban felerősödött, amikor az éppen zajló palesztinai arab felkelés súlyosbodni kezdett. Egy fiatal Hágáná őrmester – később az IDF tábornoka és kiemelkedő politikus –, [[Jigál Allón]] képezte ki Rabint Kadoorie-ban, másokkal együtt. Rabin 1940 augusztusában végzett a Kadoorie főiskolán.<ref>Slater, p. 42–43.</ref> 1939-ben a britek egy időre bezárták a Kadoorie főiskolát, Rabin pedig tábori csendőrként csatlakozott Allónhoz a Ginosar kibucban az iskola újramegnyitásáig.<ref>Kurzman, p. 80.</ref>

Rabin házasságot kötött Leah Schloßberggel az [[Arab–izraeli konfliktus|1948-as arab–izraeli Arab–Izraeli Háborúháború]] alatt. Leah Rabin ez időtájt riporterként dolgozott  a Pálmáh hírlapnál. Két gyermekük született, Dalia (1950. március 19.) és Juvál (1955. június 18.). Rabin nem volt vallásos; Dennis Ross, amerikai diplomata véleménye szerint Rabin volt a legvilágibb zsidó, akivel valaha is találkozott Izraelben.<ref>Dennis Ross. </ref>

1941-ben, miközben gyakorlati kiképzést kapott a Ramat Yohanan kibucban, csatlakozott a Hágáná újonnan alakult Pálmáh (rohamosztagok) alakulatához, mely [[Jigál Allón]] befolyása alatt állt. Bár Rabin nem tudott még gépfegyvert használni, sem autót és motort vezetni, [[Móse Daján]] mégis elfogadta újoncként való felvételét. Az első hadművelet, amelyben részt vett, 1941 júniusában és júliusában, az akkoriban Vichy-Franciaország erői által tartott Libanon szövetségesek általi megszállása volt (ugyanebben a hadműveletben veszítette el egyik szemét Daján). Ezután Allón folytatta a Pálmáh ifjú haderőinek kiképzését.

Pálmáh-tagként Rabinnak és embereinek háttérben kellett maradniuk, hogy ne keltsék fel a brit közigazgatás kíváncsiságát. Idejük nagy részét gazdálkodással töltötték, csak részidőben és titokban gyakorlatoztak. Ez idő alatt nem viseltek egyenruhát és nem kaptak hivatalos elismerést. 1943-ban Rabin átvette egy szakasz vezetését Kfar Giladiban. Modern taktikára és villámtámadások levezénylésére képezte ki embereit. <ref>Slater, p. 49.</ref>

Az [[Arab–izraeliarab–izraeli konfliktus|1948-as Arab–Izraeli Háborúarab–izraeli háború]]<nowiki/> alatt Rabin vezette az izraeli hadműveleteket Jeruzsálemben és harcolt az egyiptomi hadsereggel a [[Negev-sivatag]]ban. A háború kezdeti időszakában Rabin a Harel Brigád parancsnoka volt, amely a tengerparti síkságról Jeruzsálembe vezető úton állt harcban, beleértve az izraeli "Burma Utat" is, valamint számos jeruzsálemi csatát vívott meg, mint amilyen a város déli oldalának biztosítása is volt a Ramat Rachel kibuc visszafoglalásával.

A következő időszakban a Danny Hadművelet helyettes parancsnoka volt, az addigi legkiterjedtebb hadműveleté, amely négy IDF brigádot foglalt magába. A hadművelet részeiként elfoglalták Ramla és Lod városokat, valamint Lod fő repülőterét. A két város elfoglalását követően ment végbe az arab népesség egyik nagy "exodus-a". Rabin írta alá a kiutasítási végzést, amely a következőket foglalta magában:

"... 1. Lod lakosait mihamarabb el kell űzni tekintet nélkül a korukra.  ... 2. Azonnali végrehajtás."<ref><cite class="citation book" contenteditable="false">Morris, Benny (1987). </cite></ref> Később Rabin volt a Déli Front műveleti vezetője és részt vett a harcokat bevégző ottani főbb összecsapásokban, a Joáv és a Hóreb hadműveletet is beleértve.

Sok más Pálmáh vezetővel együtt Rabin is a politikailag balszárnyhoz tartozó [[Szovjetunió|szovjet]]párti Ahdut HaAvoda párt és később a Mapam mögé sorakozott fel. Ezek a tisztek nem élvezték [[Dávid Ben-Gúrión]] miniszterelnök bizalmát, és a sorozatos összeütközések után 1953-ban többen visszavonultak a hadseregből. Azoknak a Mapam tagoknak, akik maradtak, mint például Rabin, Haim Bár-Lév és Dávid Elázár, hosszú évekig kellett kitartaniuk a törzsben vagy kiképző tisztként mielőtt tovább folytathatták karrierjüket.<ref>Peri, Yoram. </ref>

Parancsnoksága alatt az IDF győzelmet aratott [[Egyiptom]], [[Szíria]] és [[Jordánia]] felett az 1967-es [[Hatnaposhatnapos háború]]<nowiki/>ban. Az IDF ezután elfoglalta [[Jeruzsálem]] [[óváros]]át, ahol Rabin az elsők közt tett ott látogatást, és egy híres beszédet tartott a Héber Egyetemhez tartozó Scopus hegyen. A háborúhoz vezető napokban, a jelentések szerint, Rabin idegösszeomlás kapott és cselekvésképtelenné vált.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">Krauthammer, Charles (18 May 2007). </cite></ref> E rövid kihagyás után visszavette a teljes parancsnokságot az IDF felett.

Az IDF-től való visszavonulását követően, 1968 elejétől öt évre az Egyesült Államok nagykövete lett. Ebben az időszakban az USA Izrael fő fegyverszállítójává vált és különösen Rabinnak köszönhetően sikerült az [[F–4 Phantom II|F-4 Phantom]] vadászbombázó repülőgépekre vonatkozó embargót feloldani. Az 1973-as [[Jóm kippúri háború]] alatt nem szolgált hivatalos minőségben, majd az 1973 végén megtartott választásokon a második HaMa'arakh tagjaként beválasztották a Knesszetbe.  1974. márciusában izraeli munkaügyi miniszternek választották [[Golda Meir]] rövid életű kormányába.<ref>[https://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/biography/rabin.html Jewish Virtual Library] Yitzhak Rabin</ref> Mialatt nagykövetként szolgált, Rabin találkozott, majd kapcsolatot alakított ki [[Menachem Mendel Schneerson]]<nowiki/>nal.<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=B7dzMf_wS-Y Yitchok Rabin, Prime Minister of Israel, recalls his visit to Menachem Schneerson in 1972.]<span contenteditable="false"> on </span>[[YouTube]]</ref>

Golda Meir lemondását követően, 1974 áprilisában, miután legyőzte [[Simón Peresz]]<nowiki/>t, Rabint választották pártvezetőnek. A két munkáspárti vezető közötti vetélkedés heves maradt, a következő két évtizedben számos alkalommal versengtek a vezető szerepért, és azért, hogy ki érdemli ki a több szavazatot a kormányzati teljesítményéért.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">Parks, Michael (July 29, 1994). </cite></ref> Rabin 1974 június 3-án lépett Izrael miniszterelnökeként [[Golda Meir]] örökébe. Koalíciós kormány alakult, amely magában foglalta a Ratz pártot, a Független Liberálisokat, a Haladás és Fejlődés pártját, valamint a Beduinok és Falulakók Arab Listáját. Ez a megállapodás csekély parlamenti többséggel[//en.wikipedia.org/wiki/Parliamentary_majority], néhány hónapig tartott ki, és egyike volt azon ritka időszakoknak Izrael történetében, amikor vallásos pártok nem képezték a koalíció részét. 1974. október 30-án csatlakozott a koalícióhoz a Nemzeti Vallásos Párt, a Ratz pedig november 6-án kilépett.

Rabin ciklusának kezdetén jelentős előrelépés volt a külpolitikában az 1975. szeptember 1-én Izrael és Egyiptom között aláírt Sínai Ideiglenes Megállapodás. Mindkét ország kijelentette, hogy a közöttük és a Közel-Keleten fennálló konfliktust nem katonai erővel, hanem békés eszközökkel kívánják megoldani.<ref><cite class="citation web" contenteditable="false">[https://www.knesset.gov.il/process/docs/egypt_interim_eng.htm "Interim Agreement between Israel and Egypt"]. </cite></ref> Ez a megállapodás [[Henry Kissinger]] hajó-diplomáciáját követte s az Egyesült Államok regionális politikájának és Izraellel való kapcsolatának "újraértékelésével" fenyegetett. Rabin megjegyzése szerint "ártatlanul hangzó kifejezés, amely az amerikai–izraeli kapcsolatok egyik legrosszabb időszakát harangozta be".<ref>Yitzak Rabin, ''The Rabin Memoirs'', [[:en:Special:BookSources/0520207661|ISBN 0-520-20766-1]], p. 261</ref> A megállapodás az 1978-as Camp David-i Egyezmény és az Egyiptommal 1979-ben aláírt békeszerződés felé megtett fontos lépés volt.

Az Entebbe-i hadművelet volt talán Rabin első hivatali időszakának legdrámaibb eseménye. Parancsára az IDF egy nagy hatósugaró titkos rajtaütést hajtott végre, hogy kimentse a Palesztin Felszabadítási Népfront Wadie Haddad frakciójához tartozó harcosok és a német  Forradalmi Sejtek (RZ) által eltérített repülőgép utasait, melyet [[Idi Amin Dada|Idi Amin]] [[Uganda|UgandáUgandájába]]<nowiki/>jába akartak szállítani.<ref name="name of reference goes here"><cite class="citation book" contenteditable="false">Avner, Yehuda (2010). </cite></ref> A rajtaütést általánosan hatalmas sikernek tartották, látványos jellege pedig hosszú időn át kommentárok és tanulmányok tárgyává tette.

1976 vége felé Rabin vallásos pártokkal kiegészült koalíciós kormánya válságot élt át: Agudat Jiszróel [[bizalmatlansági indítvány]]<nowiki/>t adott be a Nemzeti Vallásos Párt tartózkodása mellett az Izraeli Légierő egyik bázisán elkövetett [[Nyugalomnap|Sabbath]]-szegés miatt, amikor is az USA négy [[F–15 Eagle|F-15]]-ös repülőgépet szállított le. Rabin feloszlatta kormányát és új választások mellett döntött, melyeket 1977 májusában tartottak meg.

Rabin és [[Jimmy Carter]], az Egyesült Államok elnöke közti 1977. márciusi találkozást követően Rabin nyilvánosan bejelentette, hogy az USA támogatja a védhető határok izraeli tervét; Carter ezután pontosító nyilatkozatot tett közzé. "Kiesés" következett be az USA/izraeli kapcsolatokban. Úgy tűnik, hogy ez a kiesés hozzájárult az Izraeli Munkáspárt vereségéhez az 1977-es májusi választásokon. 1977. március 15-én Dan Margalit, a Haaretz újságírója nyilvánosságra hozta, hogy Rabin izraeli nagykövetségének hivatali idején (1968–73) egy Washington D.C.-beli bankban Jichák és Leah Rabin nevére nyitott közös dollárszámla még mindig nincs lezárva, megszegve ezzel az izraeli törvényeket. Az akkori izraeli devizaszabályozások szerint törvénytelen volt az állampolgárok számára előzetes engedély nélkül külföldi bankszámlákat fenntartani. Rabin 1977. április 8-án mondott le, S. Isaac Mekel, a ''Maariv'' újságírója azon kijelentését követően, hogy Rabinéknak egy helyett két 10.000 dollárt tartalmazó számlája volt Washingtonban, és azután, hogy a Pénzügyminisztérium szabálysértési bizottsága 150,000 izraeli fontra bírságolta őket.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">[http://www.jta.org/1977/04/08/archive/rabin-resigns-following-probe-into-illegal-bank-accounts-held-by-him-and-his-wife-in-washington "Rabin Resigns Following Probe into Illegal Bank Accounts Held by Him and His Wife in Washington"]. </cite></ref> Rabin visszavonult a pártelnökségtől és a miniszterelnöki jelöltségtől is.

Lemondását és a Munkáspárt választási vereségét követően 1977-ben a [[Likud|Likud párti]] párti [[Menáhém Begín]]<nowiki/>t választották meg. 1984-ig Rabin a Knesszet tagja volt és részt vett a Külügyi és Védelmi Bizottság munkájában. 1984-től 1990-ig többször szolgált védelmi miniszterként a [[Jichák Sámír]] és [[Simón Peresz]] miniszterelnökök vezette nemzeti egységkormányokban.

Amikor az első Intifáda kitört, Rabin szigorú  intézkedéseket vezetett be a demonstrációk leállítása érdekében, még az "erő, erőszak és ütleg" tüntetőkön való használatára is felhatalmazást adott.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">Shipler, David K. (26 January 1988). </cite></ref><ref><cite class="citation news" contenteditable="false">[http://www.nytimes.com/1990/07/12/world/israel-declines-to-study-rabin-tie-to-beatings.html?pagewanted=print "Israel Declines to Study Rabin Tie to Beatings"]. </cite></ref> Rabin, a "csonttörő" egy nemzetközileg használt szókép lett. A "Vasököl" politika kudarca, Izrael nemzetközi képének leromlása, Jordánia Ciszjordániával fennálló jogi és adminisztratív kötelékeinek megszakítása, miután a [[Palesztinai Felszabadítási Szervezet|PLO]]-t (Palesztinai Felszabadítási Szervezet) az USA a palesztin nép képviselőjeként ismerte el, mindezek kombinációja arra kényszerítette Rabint, hogy a PLO-val való tárgyalások és párbeszéd által keresse a módját az erőszak beszüntetésének.<span class="cx-segment" data-segmentid="567"></span>

Rabin vezető szerepet játszott az [[Oslói Egyezmény]] aláírásban, amely létrehozta a palesztin nemzeti hatóságot, és részleges irányítást juttatott neki a [[Gázai övezet]] és [[Ciszjordánia ]]<nowiki/> különböző részei felett. A megállapodás aláírását megelőzően Rabin egy levelet kapott [[Jasszer Arafat]]<nowiki/>tól, a PLO elnökétől, amelyben lemondott az erőszakról és hivatalosan elismerte Izraelt, illetve még ugyanezen a napon, 1993. szeptember 9-én, Rabin válaszlevelet küldött Arafatnak, amelyben biztosította a PLO hivatalos elismeréséről.<ref name="Gelvin2007"><cite class="citation book" contenteditable="false">Gelvin, James L (2007). </cite></ref>

Az Oslói Egyezmény bejelentését követően számos tiltakozó demonstráció volt Izrael-szerte megállapodások ellen. Amint a tiltakozások alábbhagytak Rabin kitartott amellett, hogy amíg csak többsége van a Knesszetben figyelmen kívül hagyja a tiltakozásokat és a tiltakozókat.  Erre vonatkozólag ezt mondta: "(a tüntetők) pöröghetnek, akár a propeller"<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">Leora Eren Frucht (3 November 2000). </cite></ref> de ő továbbra is az Oslóban lefektetett ösvényen kíván haladni. Rabin parlamenti többsége koalíción kívüli arab támogatáson nyugodott. <ref><cite class="citation book" contenteditable="false">Rabinovich, Itamar. </cite></ref> Rabin az amerikai zsidók jogát is megtagadta, hogy béketervét ellenezzék minden ellenvéleményt "hücpének" nevezve.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">Katz, Shmuel (20 October 1995). </cite></ref>

A Jasszer Arafattal történt történelmi kézfogást követően Rabin így szólt az izraeli nép nevében: "Mi, akik harcoltunk ellenetek, palesztinok ellen, ma zengve és tisztán hallhatóan azt mondjuk, elég a vérből és a könnyekből... elég!"<ref name="DicusUPI1993"><cite class="citation web" contenteditable="false">Dicus, Howard (1993). [http://www.upi.com/Audio/Year_in_Review/Events-of-1993/Israeli-Palestinian-Peace-Treaty/12315348902747-2/ "1993 Year in Review: Israeli-Palestinian Peace Treaty"]. </cite></ref> Hivatali idejének ezen szakasza alatt Rabin bábáskodott az 1994 évi izraeli–jordán békeszerződés aláírása fölött. <ref name="DicusuPI1994"><cite class="citation web" contenteditable="false">Dicus, Howard (1994). [http://www.upi.com/Audio/Year_in_Review/Events-of-1994/Treaty-between-Israel-and-Jordan-and-Peace-in-Ireland/12295509437788-4/ "1994 Year in Review: Treaty between Israel and Jordan and Peace in Ireland"]. </cite></ref>

1994-ben az Oslói Egyezmény létrehozásában betöltött szerepéért Rabin [[Jasszer Arafat]]<nowiki/>tal és [[Simón Peres]]<nowiki/>szel együtt elnyerte a [[Nobel-békedíj]]<nowiki/>at.<ref><cite class="citation web" contenteditable="false">[http://nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/1994/rabin-bio.html "Yitzhak Rabin - Biographical"]. </cite></ref><ref>[http://nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/1994/ Nobel Prize.org] 1994 Nobel Prize Laureates</ref>  A megállapodások erősen megosztották az izraeli társadalmat, néhányan Rabint a békét előmozdító hősnek, mások árulónak látták, aki elfecsérli a földet, amelyet jog szerint Izraelhez tartozónak tekintettek. A jobboldalon sok izraeli gyakran őt okolja az Oslói Egyezmény következményének betudott terrortámadásokban odaveszett zsidók haláláért.<sup class="noprint Inline-Template Template-Fact" style="white-space:nowrap;" contenteditable="false">&#x5B;''[[:en:Wikipedia:Citation_needed|<span>citation needed</span>]]''&#x5D;</sup>

1995. november 4-én este (a [[zsidó naptár]] szerint [[:en:Heshvan|Hesván]] hónap 12-én <ref>[http://www.hebcal.com/converter/?gd=4&gm=11&gy=1995&gs=on&g2h=Convert+Gregorian+to+Hebrew+date 4 November 1995] ''hebcal''</ref>), [[:en:Yigal_Amir|Jigál Amir]], egy radikális jobboldali ortodox zsidó, aki ellenezte az Oslói Egyezmény aláírását, meggyilkolta Rabint. Rabin egy tömeggyűlésre látogatott el az [[:en:Rabin_SquareRabin Square|Izráel királyai tér]]<nowiki/>re (most Rabin tér) [[:en:Tel_Aviv|Tel -Aviv]]<nowiki/>ban, amelyet az Oslói Egyezményt támogatók tartottak. Amikor a gyűlés véget ért, Rabin éppen a városháza lépcsőin lefelé menve, kocsija nyitott ajtaja felé tartott, amikor Amir egy félautomata fegyverből három lövést adott le rá. Két lövés Rabint találta el, míg a harmadik könnyebben megsebesítette Joram Rubint, Rabin testőreinek egyikét. Rabint jelentős késéssel szállították a közeli [[:en:Tel_Aviv_Sourasky_Medical_CenterTel Aviv Sourasky Medical Center|Ichilov Kórház]]<nowiki/>ba, ahol kevesebb mint 40 perc múlva a műtőasztalon halt bele a vérveszteségbe és [[tüdő]]<nowiki/>sérülésbe. Amirt Rabin testőrei azonnal elfogták. Később perbe fogták, a tárgyalás során bűnösnek találták és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Egy rendkívüli kabinetgyűlést követően [[Simón Peresz]]<nowiki/>t, az izraeli külügyminisztert nevezték ki ügyvezető miniszterelnökké.

Rabin meggyilkolása sokkolta az izraeli közvéleményt, és a világ többi részén is sokakat. Többszázezer izraeli árasztotta el azt a teret, ahol Rabint meggyilkolták, hogy gyászoljon halála felett. Különösen nagy számban jelentek meg fiatalok, emlékgyertyákat gyújtva és békedalokat énekelve. 1995. november 6-án, egy nappal a gyilkosság után, Rabint a [[Herzl hegyen]] temették el. Temetésén a világ vezetői közül sokan vettek részt, köztük [[Bill Clinton]], az Egyesült Államok elnöke, [[Paul Keating]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]] miniszterelnöke, [[Hoszni Mubárak]] [[egyiptom]]i elnök és Husszein, [[Jordánia]] királya. Clinton olyan méltató beszédet olvasott fel, melynek utolsó szavai héberül hangzottak el – „Shalom, Chovér” (héberül: <span dir="rtl" lang="he">שלום חבר</span>&#x200E;, magyarul „Viszontlátásra, Testvérem”).<ref>[http://www.cnn.com/WORLD/9511/rabin/umbrella/index.html The Assassination and Funeral of Yitzhak Rabin] CNN</ref><ref><cite class="citation web" contenteditable="false">[https://web.archive.org/20130524074634/http://www.jafi.org.il/education/jewish/haver.html "Shalom haver"]. </cite></ref>

A teret, ahol a merénylet történt, ''Kikar Malkhei Yisrael'' (Izrael királyai Tér), tiszteletére [[:en:Rabin_SquareRabin Square|Rabin tér]]<nowiki/>re nevezték át. Az ezt követő időszakban Izrael-szerte számtalan egyéb utca és közintézmény kapta vagy vette fel Rabin nevét. Meggyilkolása után Rabint nemzeti jelképként ünnepelték, és az 'izraeli béketábor' ethoszának megtestesítője lett, katonai karrierje és korai életének héja jellegű (háborúpárti) nézetei dacára.<ref>[http://wayback.archive.org/web/20010303172917/http://info.jpost.com/1998/Supplements/Rabin/7.html Jpost] "Third anniversary commemoration, Yitzhak Rabin: The Sabra, the Mensch'' By Abraham Rabinovich''</ref> 2000 novemberében felesége, Leah is elhunyt, férje mellé helyezték örök nyugalomra.

A gyilkosság után kiderült, hogy Avisai Raviv, egy azidőtájt jól ismert jobboldali szélsőséges, valójában egy Champagne fedőnevet viselő Sin Bét ügynök-besúgó volt. Ravivot később felmentették a bíróságon azon vádak alól, hogy elmulasztotta megakadályozni a merényletet. A bíróság úgy ítélte, nem volt bizonyíték arra, hogy Ravivnak tudomása lett volna a merénylő, Jigál Amir tervéről, hogy megöli Rabint.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">Moshe Reinfeld (1 April 2003). </cite></ref>

Rabin meggyilkolása után lánya, [[:en:Dalia_Rabin-Pelossof|Dalia Rabin-Pelossof]] politikai pályára lépett, és 1999-ben a Centrum Párt tagjaként a Knesszetbe választották. 2001-ben Izrael helyettes védelmi minisztereként szolgált.<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">[http://www.imra.org.il/story.php3?id=6821 "Deputy Defense Minister Dalia Rabin-Pelossof"]. </cite></ref>

[[Fájl:Rabin_Memorial.JPG|thumb|Emlékkő Rabin tiszteletére [[Wellington]]<nowiki/>ban ([[Új-Zéland]])]]

1996-ban az izraeli dalszerző, [[:en:Naomi_ShemerNaomi Shemer|Naomi Shemer]] Rabin meggyilkolásának évfordulójára lefordította [[Walt Whitman]] ''Ó kapitány, kapitányom!'' című versét héberre, és zenét írt hozzá. A dalt azóta rendszeresen előadják vagy eljátsszák a Jichák Rabin emléknapi szertartásokon.

A [[:en:Yitzhak_Rabin_CenterYitzhak Rabin Center|Jichák Rabin Központ]]<nowiki/>ot 1997-ben egy Knesszet által hozott törvényi határozattal alapították, amelynek szándéka egy emlékközpont létrehozása volt Jichák Rabin emlékezetének átörökítéséért. Széleskörű kegyeleti és nevelési tevékenységet visz véghez, a demokrácia és béke módszereire és eszközeire hívva fel a figyelmet.

1998-ban hozták létre a [[:en:Mechinat_RabinMechinat Rabin|Mechinat Rabin]]-t, egy izraeli hadsereg-előkészítői programot, amely a hadseregbeli (IDF) szolgálatot megelőző katonatiszti főiskolai vezetőképző.

Izrael szerte számos város és helység nevezett el utcákat, köztereket, iskolákat, hidakat és parkokat Rabinról. Két kormányhivatali épületkomplexum és két zsinagóga is viseli Jichák Rabin nevét. Izraelen kívül is vannak róla elnevezett utcák és terek: [[Bonn]]<nowiki/>ban, [[Berlin]]<nowiki/>ben, [[Chicago|Chicagóban]]-ban, [[Madrid]]<nowiki/>ban, [[Miami]]<nowiki/>ban, [[New York (állam)|New York]]-ban és [[Odessza|Odesszában]], parkok [[Montréal]]<nowiki/>ban, [[Párizs]]<nowiki/>ban, [[Róma|Rómában]] és [[Lima|Limában]].<ref><cite class="citation news" contenteditable="false">[http://news.walla.co.il/?w=//803587/@@/item/printer "גרסה להדפסה: מדינה שלמה על שם רבין – וואלה! חדשות"]. walla.co.il<span class="reference-accessdate">. </span></cite></ref> Az [[ottawa]]<nowiki/>i zsidó közösségi főiskola is viseli nevét.<ref>[http://www.yrhs.ca/ Yitzhak Rabin High School]</ref><ref><cite class="citation news" contenteditable="false">[http://www.abc.es/hemeroteca/historico-16-12-2006/Madrid/abierta-la-glorieta-de-isaac-rabin_153470955023.html "Abierta la glorieta de Isaac Rabin"]. abc.es<span class="reference-accessdate">. </span></cite></ref>

A [[Cambridge-i Egyetem]]<nowiki/>en működő Israel Society (Izrael Társaság) évi akadémiai előadást tart Jichák Rabin tiszteletére.<ref><cite class="citation web" contenteditable="false">[http://www.ujs.org.uk/news/553/cu-israel-society-statement-inaugural-yitzhak-rabin-memorial-lecture/ "CU Israel Society Statement – Inaugural Yitzhak Rabin Memorial Lecture"]. </cite></ref>