„U–2” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti szóköz törlése, ld. WP:BÜ |
a →USA: Hozzáférés ideje (WP:BÜ), replaced: Retrieved → Hozzáférés ideje: (2) |
||
87. sor:
[[1962]]. október 4-én az amerikai légierő 4080. stratégiai felderítő századának egyik U–2-je által [[Kuba]] felett készített fényképein kivehetővé vált, hogy a szovjetek közepes hatótávolságú, nukleáris töltettel felszerelt rakétákat telepítenek az országba. Kezdetét vette a [[kubai rakétaválság]]. Később [[Rudolf Anderson]] hadnagy életét vesztette, amikor U–2-jét lelőtte a kubai légvédelem [[SZ–75 Dvina|SZ–75]] rakétája. Andersont posztumusz kitüntették, a légierő első [[Air Force Cross]] kitüntetését ő kapta.<ref>{{cite web |url=http://www.airforce-magazine.com/MagazineArchive/Pages/2005/August%202005/0805u2.aspx |title=Airpower and the Cuban Missile Crisis |author=John T. Correll |publisher=[http://www.airforce-magazine.com Air Force Magazine] |month=August |year=2005 |accessdate=2009-06-25}}{{en}}</ref>
1963-ban a CIA elkezdte a ''Whale Tale'' programot, amelynek célja a [[repülőgép-hordozó]]kra telepített U–2G kifejlesztése volt. A programban CIA pilóták vezette U–2G-k indultak és tértek vissza a USS Ranger és egyéb hajókra. Az U–2G-t operatív bevetésre azonban csak két alkalommal küldték, mindkét esetben a USS Ranger-ről. 1964 májusában a francia atomprogram [[mururoa]]i kísérleti atomrobbantását figyelték meg.<ref name="Carriers">[http://www.aerospaceweb.org/question/history/q0050.shtml "U-2 Aircraft Carrier Operations."]
1964 elején a [[SAC|stratégiai légiparancsnokság]] 4080. század egyik különítményét [[Dél-Vietnam]]ba küldte [[Észak-Vietnam]] nagy magasságból történő megfigyelésére. Az U–2 egyetlen vietnami harci vesztesége 1966. október 8-án következett be, amikor is Leo Stewart őrnagy Észak-Vietnam fölött repülve műszaki meghibásodást észlelt a gépén, amelyből Dél-Vietnam fölé visszatérve sikeresen katapultált.
97. sor:
1978-ban a légierő bejelentette egy új, harcászati felderítőgép (tactical reconnaissance) iránti igényét, és a Lockheed 1979-re megtervezte és elkezdte az U–2-n alapuló TR–1 gyártását. Az új típus első változatát ER-2 néven, polgári lajstromozással a [[NASA]] kapta meg nagy magasságon végezhető légköri kísérletekhez. Az első ER-2 1981. május 11-én szállt fel a Lockheed palmdale-i gyárából, és egy évvel később kezdték el rendszeresen használni. Az első TR–1A 1981. augusztus 1-jén szállt fel, a kétüléses kiképzőváltozat, a TR–1B pedig 1983. február 23-án. A TR–1 és az U–2R közötti különbségek a TR–1 fejlettebb távközlési rendszerében és alacsonyabb tömegében rejlettek, amelyet az elektronikai alkatrészek miniatürizálásával értek el. Ezen lényegi különbségeken túl azonban az egyik típus mindenféle különösebb nehézség nélkül tudta a másik küldetéseit ellátni.<ref name="toute"/>
1989. november 19-én a NASA ER-2-ese a 12 000–16 000 kg közötti súlycsoportban magassági rekordot döntött 20 479 méterrel.<ref>[http://records.fai.org/general_aviation/aircraft.asp?id=2050 "List of records established by the 'Lockheed Martin ER-2': Database ID 5795."] ''General Aviation World Records'', Fédération Aéronautique Internationale (FAI), Lausanne, Switzerland.
=== Tajvan ===
| |||