„Michel de Ghelderode” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
4. sor:
| képaláírás =
}}
'''Michel de Ghelderode''' (eredeti nevén Adhémar-Adolphe-Louis Maertens (Ixelles, [[1898]]. [[április 3.]] – [[Brüsszel]], [[1962]]. [[április 1.]]) [[Belgium|belga]] [[avantgárd]] [[drámaíró]].
== Élete ==
Törékeny, beteges gyerek volt, apjától a történelem iránti érdeklődését, anyjától az okkultizmus iránti vonzódását örökölte.
[[1910]] és [[1914]] között Ghelderode a [[St Louis Intézetbe]] járt, zenét és festészetet tanult. Egy súlyos betegség miatt részben megbénult. Fel kellett adnia az iskolát, arra kényszerült, hogy a művészetben keressen önkifejezést. A színházok, cirkuszok, mozik helyett az olvasásra szokott rá. Olvasott Erzsébet-kori darabokat, a spanyol aranykor nagyjait, [[August Strindberg|Strindberget]], [[Miguel de Cervantes|Cervantest]], [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztoj]]t, [[Edgar Allan Poe|Poe-t]] és [[Jarry]]t. 1916-ban kezdett írni, hamarosan találkozott [[Crommelynck]] belga drámaíróval. [[1916]]-ban kezdett el kutatni efelejtett marionett-darabok után. Első darabját, a ''La mort regarde à la fenêtre''-t ''(A Halál benéz az ablakon)'' 1919-ben ''Le repas des fauves''-t a kritika leszúrta, Ghelderode megsértődött, és visszavonult a színpadtól pár évre, darabokat továbbra is írt. Első publikált műve a ''Károly király komikus története'' (1922) mesegyűjtemény, egész életében érdekelte a flamand művészet.
14. sor:
[[1923]]-tól [[1929]]-ig [[Schaarbeck]]ben, [[Brüsszel]] külvárosában dolgozott. Miután [[1924]]-ben megházasodott, a ''La Flandrie Littéraire'' munkatársa, majd társszerkesztője lett. Első fontos darabját, a ''Dr. Faust halálát'' ''(La mort du Dr Faust)'' 1925-ben fejezte be, és ugyanabban az évben kezdődött együttműködésük [[John de Meester]] holland színházigazgatóval, akinek több darabot is írt. 1930-ig dolgoztak együtt, a csúcs a ''Barabbás'' 1928-as bemutatása volt. Két kötetnyi Ghelderode-darabot kiadtak 1928-ban, Ghelderode ismertté vált Párizsban és Rómában is.
A ''Népszerű Flamand Színház'', a [[Vlaamse Volkkstoenel]] 1930-ban bemutatta Ghelderode-tól a ''Pantagleize''-t, a főszereplő meghalt az egyik előadás előtt. Delíriumában Ghelderode-szerepekkel küzdött, a szöveget mondta. Ghelderode nagyon meghatódott, belekezdett a ''Színész el'' (''Sortie de l'acteur'', 1929-35) c. darabba. Az "élő" színpadot otthagyta, a bábszínházban dolgozott, rádiójátékokat, darabokat írt. 1939-ben szakított a színpaddal és belekezdett emlékirataiba ''(Une saison en enfer)'', amelynek címét [[Arthur Rimbaud|Rimbaud]] szimbolista költő művéről másolta. [[1946]]-ban a [[Le Journal de Bruges]]-nek kezdett írni, egészen [[1953]]-ig munkatársuk maradt.
Ghelderode nemzetközi hírneve [[1949]]-ben keletkezett, amikor [[Jean-Claude Barrault]] rendezésében bemutatták a ''Pokoli pompát'' (''Fastes d'enfer''). Akkora botrány lett, hogy a darabot nem is mutatták be az első éjszaka után. Ghelderode számtalan díjat kapott, de nem tért vissza ezután se. [[1962]]-ben hosszú szenvedés után halt meg.
22. sor:
== Művei ==
Ghelderode darabjai a szó szoros értelmében színpadiasak: az ő színpada képekkel, mozdulatokkal, színekkel, energiával operál. Ő maga mondta, hogy "a képzelet világát fedeztem fel az eszmék világa helyett". Oeuvre-ja – amit több mint 60 darabból áll – sokat merít [[Hieronymus Bosch]] és [[Id. Pieter Bruegel]] festményeiből, és [[James Ensor]] ggroteszk, élénk maszkjaival. ''A vakok'' (''Les aveugles'', 1930) és ''Le cavalier bizarre'' (''A furcsa lovas'', 1920) [[Id. Pieter Bruegel]] festményein alapulnak. Néhány darabja, mint a ''Kószál a nagy kaszás'' a fantasztikus ''Brueghelmonde''-ban játszódik. (Igaz, a magyar fordítás ezt a poént elveszi, ''Berughelföldre'' változtatja.) Sok darabját eredetileg báboknak írta.
A témák egy [[központ]]i [[gondolat]] köré rendeződnek – a világ bűnök karneválja. Akármilyen tisztaság létezik is, mint a ''Pantagleize''-ben, Ghelderode-nál a test mohó vágyai és a közönséges környezet tönkreteszi ezt. A ''Pokoli pompában'' (''Fastes d'enfer'', 1937) Jan in Eremo képviseli ezt a tisztaságot. Időről időre megjelenik a Ghelderode-darabokban egy misztikus, egy vizionárius, és megmutatja az utat, de gyakran félreértik és [[szent]] őrülteknek kiáltják ki őket. Ghelderode szemében nem az élet maga abszurd, hanem az emberi vakság.
Ghelderode műveit áthatja egyfajta pogány miszticizmus. Műveinek sajátos varázsa a szent és a pogány közti feszültség. Ez a jellegzetessége legtisztábban a ''Mademoiselle Jaire''-ban (''Jairus kisasszony'', [[1934]]) látszik: a darab a népmese és a horror keveréke.
Ghelderode határozottan hitt abban, hogy "''a színház [[ösztön]]ös cselekvés''".
| |||