„Márki Sándor” változatai közötti eltérés

1855-től [[Sarkad]]on nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és [[Nagyvárad]]on egy évig; 1864-től 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. [[1869]]. [[május 12.|május 12]]-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló consilium abeundit kapott, mivel a ''Repékény'' c. ifjúsági lapban élesen bírálta az iskolai törvényeket. Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett. Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja, Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig ''Méh'' c. írott lapot szerkesztett.

 

 

1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján [[1877]]. [[július 25.|július 25]]-én császári és királyi tartalékos, [[1882]]. [[december 3.|december 3]]-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). [[1877]]. [[július 14.|július 14]]-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktorátust tett. [[Arad]]on ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s [[1881]]. [[december 15.|december 15]]-én őt választotta titkárává az akkor alakult [[Kölcsey-egyesület]], melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. [[1886]]. [[szeptember 7.|szeptember 7]]-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; [[1888]]. [[január 26.|január 26]]-án egyetemi magántanár lett s [[1892]]. [[június 30.|június 30]]-án az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetemre]], melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja, 1914-15-ben pedig a rektora volt, a ''mensa academicának'' kezdettől fogva alelnöke. 1888 óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjai sorába választotta. A [[Magyar Földrajzi Társulat]]nak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a [[Szent István Társulat]] irodalmi és tudományos szakosztálya és az archeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: [[Németország]] és [[Csehország]] (1886), [[Franciaország]] és [[Anglia]] (1889).