„Bertrand Russell” változatai közötti eltérés

Az [[1945]]-ben megjelent könyve, A „nyugati filozófia története” és fellépései a [[BBC]] műsoraiban igen népszerűvé tették, ismertségét csak fokozta [[1949]]-ben kapott Érdemrendje és [[1950]]-es irodalmi [[irodalmi Nobel-díj]]a. Ekkor fordult érdeklődése a nemzetközi politika felé. Bekapcsolódott a békemozgalomba. [[1952]]-ben negyedszer is megnősült. Elítélte az [[1954]]-es [[Bikini-sziget]]eki [[hidrogénbomba]]-robbantást, [[Albert Einstein]]nel és más Nobel-díjasokkal közzétett nyilatkozata a Kelet és Nyugat tudósait közös tanácskozásra hívta. Ebből lett a [[Pugwash-mozgalom]], melynek elnökévé [[1957]]-ben megválasztották. [[1958]]-ban állt az atomleszerelést követelők élére, [[1960]]-ban létrehozta a Százak bizottságát, [[polgári engedetlenség]]re buzdított, majd [[1961]]-ben 89 évesen tömeges ülősztrájkot szervezett az atomleszerelésért. Ezért két havi börtönre ítélték, de betegsége miatt csak hét napot ült le. Utolsó éveiben az Egyesült Államok [[vietnami háború]]s politikáját bírálta, [[Jean-Paul Sartre]]-ral és másokkal összehívta a Háborús Bűnök Nemzetközi Bíróságát a [[vietnam]]i atrocitások ügyében. A hatvanas évek végén adta ki három kötetben nagy sikerű önéletrajzát.