„Ádánd” változatai közötti eltérés

Ádánd [[Árpád-kor]]i település. Nevét [[1265]]-ben említette először oklevél ''Adand'' alakban írva, mint a [[Szalók nemzetség]] családi ágának ősi birtokát. Ez ág sarja Mihály (1232-63), kinek fia Elek, kinek özvegye, és fia, János, [[1279]]-ben itteni birtokaikat eladták. [[1356]]-ban Ádándnak már hetivásártartási joga is volt. [[1460]]-ban Ugron Imre, [[1536]]-ban [[Perneszi család|osztopáni Perneszy Imre]] és Ugron Bernát voltak a földesurai. [[1572]]-ben, a török időkben, az endrédi náhijébe (járás) tartozott és ekkor hét, [[1582]]-[[1583]]-ban pedig 12 adóköteles háza volt. [[1665]]-ben, PernesziPerneszy Imre unokája, osztopáni Perneszy János itteni birtokait Salomvári Jánosnak, [[1669]]-ben pedig Vizeki Tallián Gergelynek idegenítette el. [[1695]]-ben Babócsay Ferenczné szül:osztopáni PernesziPerneszy Anna Juliánna és osztopáni Perneszi Zsigmond, a korábban említett Pernezsy János unokái voltak birtokosai. A török megszállás alatt teljesen elpusztult. A [[17. század]]ban kezdett újra benépesülni, ekkor közbirtokossági falu volt.

[[1715]]-ben Ádándon csak 11 háztartást írtak össze. [[1715]]-ben Babócsay Ferencz özvegye, [[1726]]-[[1733]]-ban a [[Perneszi család]], [[1767]]-ben Tallián János alispán, [[1835]]-ben pedig a zalalővöi [[Csapody család]], valamint a Vizeki Tallián, Bottka és Szelestey, majd a Zeke, Terstyánszky, Horváth, barkóczi Rosty családok voltak a földesurai, kiktől e birtokokat [[1856]]-[[1857]]-ben a gróf Wickenburg, majd a Tallián család és ezektől később a Bálványosi Satzger család vette meg. [[1812]] május elsején a helység országos vásárok tartására is kiváltságot nyert.