„Bán Jenő (sakkozó)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a typo |
|||
26. sor:
Orvosi végzettségét követően egy percig sem praktizált, hanem a háború utáni első sakkszövetségben, a MADOS-ban (Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége) a vidéki sakkélet megszervezésében vállalt szerepet. A sakkjátékban mesteri címig vitte, de ugyanezt a címet elérte a feladványszerzésben is, és – a cím bevezetése után – az elsők között kapta meg a mesteredzői címet is, miután [[1956]]-ban egyik edzőkísérője volt a moszkvai sakkolimpián 2–3. helyen végzett magyar sakkválogatottnak.
Életét sikerült úgy alakítania, hogy csak a sakkból, sakktanításból élt: [[1951]]-től – [[Szabó László (sakkozó)|Szabó Lászlóval]] és [[Barcza Gedeon]]nal – szerkesztette (felelős-szerkesztőként majd szakszerkesztőként) a [[Magyar Sakkélet]]et (ahol övé volt a Tanulmányrovat is), heti sakkrovatot vezetett a [[Népszava]], [[Vándor Kálmán (újságíró, 1922–2016)|Vándor Kálmán]] irányította sportoldalán, [[Barcza Gedeon]]nal együtt oktatta, edzette a Tipográfia egyesület sakkcsapatát. Az 1970-es évek végén a Vasas Izzót erősítette. Születésének 90., halálának 30. évfordulóján a sakk-kultúra fejlesztése, terjesztése, népszerűsítése területén kifejtett kimagasló
teljesítménye elismeréseként 2009-ben posztumusz elnyerte a Magyar Sakkszövetség és a Sakk-kultúráért Alapítvány által alapított Caissa Lovagja kitüntető címet.
[[Fájl:Bán Jenő.jpg|bélyegkép|jobbra|200 px|Bán Jenő sírja [[Budapest]]en. [[Új köztemető]]: 63/9-1-48 ''(A sírkövön Bán Jenő tanulmánya: világos lép és nyer.)'']]
| |||