„Romániai magyar irodalmi társaságok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a egyértelműsítés - Arad |
|||
3. sor:
== Előzmények ==
A romániai magyar irodalmi tömörülések előfutárai között olyan társaságokat tartunk számon, amelyek egy része az I., sőt egy ideig a II. világháború után is tevékenykedett. A legfontosabbak ezek közül (zárójelben feltüntetett alapítási évük sorrendjében): a [[marosvásárhely]]i [[Kemény Zsigmond Társaság]] (1876), az [[
== Az I. világháború után ==
A két világháború között a romániai magyar írók első tömörülési kísérlete [[Ligeti Ernő]], [[Nyirő József]] és [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]] nevéhez kapcsolódik, akik 1922 februárjában tizenhét társuk bevonásával [[Húszak Céhe]] néven próbáltak létrehozni radikális írói csoportosulást. Feltehetően az ő kezdeményezésük folytatásaként jelentette be a [[Keleti Újság]] 1922. március 12-i számában, hogy az írók a [[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)|Napkelet]] c. folyóirat május 13–14-re kitűzött országos [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-ünnepsége alkalmával "kongresszust tartanak Kolozsváron, és megalakítják az írószövetséget". Végül sem a Napkelet ünnepségének megrendezésére, sem az írókongresszus összehívására nem kerülhetett sor. 1926-ban a [[Franyó Zoltán]] kezdeményezte [[
1933 tavaszán az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] kiadói politikájával elégedetlen szerzők egy része [[Köröskisjenő]]n alapított ellenzéki irodalmi csoportosulást [[Erdélyi Magyar Írói Rend]] (EMÍR) néven. Mintegy háromesztendei működése alatt hét könyvet adott ki. 1933 nyarán a fiatal tollforgatók [[Jancsó Elemér]]rel az élen nemzedéki alapon kezdeményezték egy kolozsvári [[Ady Endre Társaság (Kolozsvár)|Ady Endre Társaság]] megalakítását. Könyvek és folyóiratok megjelentetését, a közönséggel és a más nemzetiségű írókkal való kapcsolataik szorosabbra vonását tervezték. [[Méliusz József]]nek a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapok]] 1933. szeptember 10-i számában megjelent cikke szerint a társaság alkalmas lett volna arra, hogy az exkluzív irodalmi egyesületek és a klikkszellem ellen küzdve a [[fasizmus]]sal szembeforduló irodalmi egységfrontba tömörítse az írókat. Erre – működési engedély hiányában – nem kerülhetett sor, de a tervet a kolozsvári [[Munkás Athenaeum]] művelődési szervezet keretében létrejött [[Forradalmi Írók Munkaközössége]] (1938) magáévá tette és megvalósítására törekedett. A csoportosuláshoz [[Asztalos János]], [[Balla Károly (költő)|Balla Károly]], [[Brassai Viktor]], [[Gáll Ernő]], [[Heves Renée]], [[Jordáky Lajos]], [[Józsa Béla]], [[Korvin Sándor]], [[Kovács Katona Jenő]], [[Nagy István (író)|Nagy István]], [[Román Viktor]] és [[Salamon László (költő)|Salamon László]] tartozott; kapcsolatban állt velük [[Arató András]], [[Csehi Gyula]], [[Heves Ferenc]], [[Méliusz József]], [[Deutsek-Pásztai Géza]] és [[Salamon Ernő (költő)|Salamon Ernő]]. A közösség tagjai az 1939-es és 1940-es [[Munkás Naptár]]t mintegy saját évkönyvükké alakították. Önálló kiadványként többek közt [[Józsa Béla]] [[Petőfi Sándor|Petőfiről]] szóló népszerű brosúráját és [[Nagy István (író)|Nagy István]] elbeszéléseit jelentették meg.
34. sor:
{{portál|Irodalom||Erdély|-}}
[[Kategória:A kisebbségi magyarság kulturális élete]]
[[Kategória:Magyar irodalmi társaságok]]
| |||