„Norma (opera)” változatai közötti eltérés

A '''Norma''' [[Vincenzo Bellini]] kétfelvonásos [[opera (színmű)|operája]]. Szövegkönyvét Felice Romani írta [[Alexandre Soumet]] ''Norma, ossia L'infanticidio'' című műve alapján. Ősbemutatójára [[1831]]. december 26-án került sor a [[milánó]]i [[Teatro alla Scala|La Scala]] operaházban. Az egyik legszebb [[bel canto]] operaként tartják számon. Egyes feltételezések szerint [[Budapest]] egyik legkedveltebb kirándulóhelyének a neve, [[Normafa]] is az operából eredeztethető.

A druidák szent ligetében gall papok és papnők gyülekeznek és Normát, vezetőjüket várják, akinek a hold feljövetelekor meg kell adnia a jelet a rómaiak elleni harcra. Norma szerelmes a római prokonzulbaproconsulba, Pollionéba, aki azonban már Adalgisa, az ifjú papnő iránt vonzódik. Norma mit sem sejtve erről elvégzi a ceremóniát, de még mielőtt kiadná a parancsot a háborúra, a holdistennőhöz imádkozik békéért. Adalgisa gyötrődik: szent esküje tiltja a szerelmet, amit ráadásul tetőz, hogy a szeretett férfi ellenség. Pollione sürgeti a lányt hogy szökjenek együtt Rómába. Ekkor Adalgisa Normát is beavatja titkába, akit mélyen megrendít sorsuk azonossága és felmenti a lányt esküje alól. Mikor azonban arról értesül, hogy Adalgisa tulajdonképpen Pollionéba szerelmes, éktelen haragra gerjed.

Norma felindulásaiban gyermekei életére tör, kiknekakiknek Pollione az apjuk, de nem képes ilyilyen szörnyű tettre. BizakodikAbban bizakodik, hogy Pollionea férfi megbánja majd hűtlenségét és visszatér hozzá. Jelt ad a rómaiak elleni háború megindítására. Pollione a gallok fogságába kerül és a hagyományok szerint fel kell majd őt áldozni a harci sikerek zálogául. Norma felajánlja Pollionénakneki, hogy megmenti, ha ő lemond Adalgisáról. A férfi azonban hajthatatlan. Norma saját magát kínálja fel áldozatul, mivel elárulta népét. Parancsot ad a máglya megépítésére. Eme önfeláldozás láttán újra feléled Pollionea római Norma iránt érzett szerelme. Az asszony a druidák vezérének gondjaira bízza gyermekeit és Pollionéval együtt a tűzbe veti magát.

* Majtényi Zoltán: ''Vincenzo Bellini: Norma'' in ''55 híres opera''., Móra Kiadó, Budapest, 1993., Móra K78–84. ppo. 78–84 ISBN 9631171132