„Metafizika (Arisztotelész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Apród átnevezte a(z) Arisztotelész metafizikája lapot a következő névre: Metafizika (Arisztotelész): Ennek az egyértelműsítő lap létrehozása esetén van jelentősége. |
a dupla a-k megszüntetése AWB |
||
1. sor:
[[Fájl:Aristotle Metaphysica page 1.png|bélyegkép|jobbra|270px|Arisztotelész metafizikájának első oldala (1837 kiadás)]]
'''[[Arisztotelész]]''' ''Metafizika'' könyve 14 általános mű gyűjteménye, melyeket az első összkiadásnál a fizikai írások mögé soroltak be (meta ta phüzika). Innen ered a [[metafizika]] tudományának a megjelölése, amely azt vizsgálja mi van a természet mögött. Ezekben a művekben Arisztotelész a tudásnak azt a formáját keresi, ami a legalkalmasabb
# Lehetséges-e a metafizika, mint egyetlen, legfőbb tudomány, azaz mint olyan összefoglaló tudományos áttekintés amely nem ennek, vagy annak a valóságos dolognak, hanem a valóságnak mint olyannak a természetével foglalkozik, s a mindenség részletes természetét néhány központi princípiumából származtatja.
# Vajon léteznek-e nem érzékelhető szubsztanciák is, ha igen akkor melyek azok. Vajon az egyetemes fogalmak önmagukban fennálló szubsztanciális entitások, ahogyan [[Platón]] állította az ideaelméletben? A legtágabb terjedelmű egyetemes fogalmak, [[a létező]] és az egység fogalmak-e? Szubsztanciák-e a matematikai tárgyak?
46. sor:
Minden létező dolgok közül az elsődlegesek a szubsztanciák. Azonban lehetetlen lenne, hogy minden szubsztancia mulandó legyen, mert akkor minden dolog mulandó lenne.<ref>Mivel akkor előfordulhatna, hogy létezzen az, hogy ne legyen semmi. Arisztotelész azonban osztotta elődjeinek azt a gondolatát, hogy lehetetlen, hogy a semmiből keletkezzen valami.</ref> Örök szubsztanciáknak, Arisztotelész szerint, az idő és a változás mondható. Az idő azért, mert nem mondhatjuk azt, hogy volt olyan idő amikor nem volt idő, a változás pedig azért folyamatos, mert a változás ha nem azonos az idővel, akkor kísérője neki.<ref>Az idő a változás fogalma (Arisztotelész: Fizika 219 b 1)</ref> Az egyedüli folyamatos helyváltozás pedig a körmozgás → létezik örök körmozgás.<ref>Λ 1071 b 4-11</ref> Ha pedig van örök mozgás, akkor kell lennie egy örök szubsztanciának is. A természetben példa az örök körmozgásra a csillagos égbolt, azonban ennek is kell lennie valamilyen mozgatórugója. Azonban a mozgatott mozgatók sora nem mehet a végtelenbe, kell létezni egy első mozdulatlan mozgatónak amely mentes az anyagiságtól. Ez a mozdulatlan mozgató Arisztotelész istene.
Az első mozgató nem lehet anyag, mivel az anyag ahhoz, hogy mozogjon mindig valamilyen más mozgatóra szorul. Nem lehet a természet sem, mert benne
Miután Arisztotelész meghatározta a tiszta az első ok, azaz a ''forma'' milyenségét, azt, hogy szellemi lény, rátért a kifejtett tevékenységére. Ezt a tevékenységet a gondolkodásban jelölte meg. Más tulajdonság nem is illene hozzá, mint ez – állította Arisztotelész. Gondolatainak a tárgya pedig önmaga, azaz a legtökéletesebb valóság, mivel ami tökéletes nem gondolkodhat tökéletlenről. Isten gondolatai a világ összes élőlényének a végső célja. Mindebből az következik, hogy Isten nem tud a világról, mert gondolatai isteni tökéletesség formáját fogadják be, azonban rendelkezik a világ fogalmával. Mivel Isten tökéletes és teljes tudás birtokában van ezért állandó boldogságot élvez. Ez az a boldogság ami az igazságkutató embernek ritkán, de megadatik egy-egy igazság felfedezésekor.
| |||