„Constantinusi adománylevél” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
a Kora/késő + időszak (napszak, évszak, korszak stb.) különírása kézi botszerkesztéssel (lásd: Szerkesztő:BinBot/munka/kora) |
||
2. sor:
[[Kép:Unknown painter - The Donation of Constantine - WGA23883.jpg|thumb|right|320px|A 13. századi freskó [[I. Szilveszter pápa]], és [[I. Constantinus római császár]], Santi Quattro Coronati bazilika, [[Róma]]]]
Valószínűsíthetően a hamisítvány-gyűjteményt és a hamis adománylevelet is, néhány művelt egyházi férfiból álló munkaközösség a [[reims]]i érsekség területén hozta létre 847-852 között. Szerzőként Isidorus Mercatort tüntették fel, akit a középkorban [[Sevillai Szent Izidor]]nak tartottak.<ref>[http://www.keresztenymagyarorszag.hu/tortenelem/egyhaztortenet/A+korai+k%F6z%E9pkor/4.+r%E9sz%3A+A+p%E1pas%E1g+sorsa+a+reformp%E1p%E1k+fell%E9p%E9s%E9ig A pápaság sorsa a reformpápák fellépéséig], keresztenymagyarorszag.hu</ref><ref>[http://www.szentgellert.hu/vedoszent.html Az informatika és az Internet védőszentje Sevillai Szent Izidor], szentgellert.hu</ref> A hamisítás tényét a neves humanista, [[Lorenzo Valla]] bizonyította be, amivel lényegében megalapozta a [[Filológia|filológiát]]. Az oklevél ennek ellenére felbecsülhetetlen forrás, mivel tartalmazza a
==Az adománylevél által előadott történet==
30. sor:
Bár az adománylevél hangsúlyozza, hogy a pápa a császártól kapta az adományt, ugyanakkor az is kiolvasható a dokumentumból, hogy a császár csak elismerte Isten akaratát ezzel - Róma kitüntetett szerepét a kereszténységben ugyanis az jelzi, hogy itt található a két apostolfejedelem sírja. A továbbiakban, az [[invesztitúraharc]]ban inkább ez utóbbi vált a pápaság uralmi törekvéseinek [[Dictatus papae#Magyarul|hivatkozási alapjául]], mint a császári adományozás.
Legkorábbi szövege a párizsi National- Bibliotheque CL 2777 számú kézirata, a ''[[Saint-Denis-székesegyház|Saint-Denis]]-kolostor'' formuláskönyvéből, amelyet legkésőbb [[824]]-ben zártak le. [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó császár]] az ''Ottonianum'' nevű okiratban újra is szabályozta a pápai birtokok pontos határait. Már a
Kutatások szerint, amikor [[I. Károly frank császár|Nagy Károly frank császár]] megpróbálta a [[teológia]] mellett az [[egyházjog]]ot is megreformálni, [[I. Adorján pápa|I. Adorján pápától]] kért segítséget, mert teljes jogbizonytalanság uralkodott, és különféle egymásnak ellentmondó egyházi és világi jogszabály gyűjtemények voltak forgalomban. A pápa [[774]]-ben elküldte Károly udvarába [[Dionysius Exiguus]] jogtudós kánongyűjteményét, amely más jogi gyűjteményekkel gazdagodva végül a Karoling-egyházjog alapja lett. Azonban később a gyűjteményt egy egész sor hamisítvány tette kérdésessé, amelyek [[pszeudo-izidori dekretálisok]]<ref>[http://www.documentacatholicaomnia.eu/30_10_0800-0900-_Isidorus_Mercator.html Isidorus Mercator :Collectio Decretalium ], documentacatholicaomnia.eu</ref> néven váltak ismertté. Ez a törvénykönyvgyűjtemény (''Collectio Pseudo-Isidoriana'') végül a középkor legnagyobb okirat-hamisításának bizonyult.<ref>[http://www.matud.iif.hu/2013/05/05.htm Adriányi Gábor: A pápai orimátus (joghatóság) fejlődése a középkortól a jelenig], matud.iif.hu</ref>
|