Wikipédia

„József Attila Színház” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam az utolsó 11 változtatást (Betomi23 és 46.107.105.239), visszaállítva Betomi23 szerkesztésére: copy paste: http://ww
1. sor:
{{lektor}}
A '''József Attila Színház''' Budapesten, a 13. kerületben, a Váci út 63. sz. alatt működő színház. Az épületet eredetileg művelődési háznak szánták, de 1953. december 14-én operettszínházként kezdett működni Déryné Színpad néven. 1955 őszétől a Magyar Néphadsereg Színháza Kamaraszínházaként József Attila Színház lett a neve. 1956-ban lett önálló. Első igazgatója [[Szendrő József]] volt. A kultúrpolitika akkori koncepciója széles tömegeket elérni kívánó, népszínházi feladatkört ellátó színház volt, így elsősorban zenés és sikerdarabok, krimik, könnyebb fajsúlyú előadások szerepeltek a repertoárban. 1956-tól 1975-ig az igazgató [[Fodor Imre (színházigazgató)|Fodor Imre]] volt, 1975-1982 között [[Miszlay István]], 1982-től 1990-ig [[Szabó Ervin (színházigazgató)|Szabó Ervin]], majd 2010-ig [[Léner Péter]]. 2010-től [[Nemcsák Károly]] igazgatja a színházat.<ref>{{cite web |url=http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz12/116.html |title=MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON |author=Székely György (szerk) |accessdate=2013-12-26 |publisher=Akadémiai |work= Hungarológiai Alapkönyvtár}}</ref>
 
==A színház története==
 
A József Attila Színház fél évszázados története alatt mindvégig kettős identitást hordozott. Elsősorban a XIII. kerület színháza, de részt vesz a főváros színházi életében is. Szándékosan nem rétegszínház, széles közönséghez és több generációhoz kíván szólni. Fél évszázad alatt persze a közönség összetétele, életszínvonala, kultúrája jelentősen megváltozott. De ezt úgy igyekezett követni a színház, hogy mindig visszhangot adjon a kor hangjára. A jelenig tartó időszakot négy direktor határozza meg: [[Fodor Imre]], az alapító, [[Miszlay István]], Szabó Ervin és [[Léner Péter]]. Négy személyiség, négyféle karakterrel, a korszakhoz illő stílussal.
 
1949-ben a színházak államosításakor stabilizálták az ország színházainak helyzetét, a jegyárakat erősen leszállították. A cél jelentős volt: olyan tömeget behozni, amely a háború előtt nem tudott színházba járni. De ahogy a kor diktálta, mindezt erősen megszabott stiláris és eszmei határok között.
 
A színházba járás nyilvánvalóan még ekkor sem adatott meg mindenkinek. A családi hagyomány hiánya, a képzetlenség, a földrajzi távolság sokakat még így is megfosztott a színház élményétől. A hátrányos rétegek közé tartozott a főváros jó néhány peremkerületének lakossága. Ezért döntöttek úgy, hogy a XIII. kerület külső részének belső peremén, azaz Angyalföldön, az eredetileg kultúrháznak épített, majd a Vígszínház kamara színházaként használt épületben, a Váci út 63. alatt megalakítják a József Attila Színházat. A cél az volt, hogy az Észak-Pesti régió lakói - elsősorban a munkás közösség - saját közegükben színházi előadásokat kaphassanak. Az angyalföldi színház „arculatát” Berényi Gábor főrendező így fogalmazta meg: „A József Attila Színház nevét viselő új színház legfőbb feladata lesz, hogy a főváros külső munkáskerületeit színvonalas előadásokkal, prózával, zenés vígjátékkal, operettel ellássa”.
 
1956. szeptember 3-án, A szabin nők elrablásának bemutatójával elindult az immár több mint fél évszázados történet: [[Bilicsi Tivadar]] belépett a színpadra, mint Rettegi Fridolin, és azt mondta: „Szervusztok, gyerekek, megérkeztünk.”
 
Fodor Imre, az alapító igazgató, kitűnő színházi érzékével jól gondolta el: olyan népszínházat kell itt létrehozni, ahol a szó „nép” és „színház” részének is jelentése van. Szórakoztatni akar, ugyanakkor be is szoktatja őket a színházba. Az élet részévé akarta tenni a színházba járást.
 
Fodor második bemutatója egy nevezetes időpontban 1956. október 6-án, Rajk László újratemetésének napján volt. Gáli József Szabadság-hegy című drámájának premierje nemcsak a magyar színháztörténetbe vonult be, hanem a magyar történelembe is: az estén jelen volt Nagy Imre.
Kevesen bíztak abban, hogy ebben a nem színház-szerű épületben, a város peremén színházat lehet csinálni. Néhány előadást talán létrehozhat a politikai akarat - gondolták, de olyan színházat, amely teljesíti alapvető feladatát, képes beépülni a főváros színházi életébe, és nem mellékesen a közönség is folyamatosan látogatja – kevesen hitték lehetségesnek. Fodor Imre színházteremtő tehetsége, a társulat ereje, elszántsága, és a közönség fogékonysága, befogadó készsége, tanulékonysága rácáfolt a kishitűségre.
 
A színház történetében 142 magyar mű került bemutatásra, ebből 46 volt klasszikus és 96 kortárs mű. Műfaját tekintve 116 prózai és 26 zenés alkotás. A szerzők között említsük meg [[Németh László]]t, [[Fejes Endre]]t, [[Sánta Ferenc]]et, [[Páskándi Géza|Páskándi Gézá]]t, [[Sütő András]]t, [[Kállai István]]t, [[Gyárfás Miklós]]t, a legutóbbi évtizedekből [[Spiró György]]öt, [[Hamvai Kornél]]t, [[Tasnádi István]]t és [[Szálinger Balázs]]t. A világirodalmat 153 mű képviseli, ebből 66 klasszikus, 87 kortárs. Utóbbiból 47 színmű és 40 vígjáték. A színház 40 zenés bemutatójából 26 volt magyar mű.
Gyermek és ifjúsági előadás 62 készült.
 
===Fodor Imre igazgatása (1956-1975)===
 
[[Fodor Imre]] (Budapest, 1920. december 24. – Budapest, 1975. május 24.) színész, színházigazgató. Pályáját vidéki társulatoknál kezdte színészként, majd Pestre felkerülve, az 1949-ben alakult Bányász Színház üzemigazgatója lett. 1956-ban kapta meg az önállósuló József Attila Színház igazgatói posztját, melyet 1975-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Nevéhez fűződik Angyalföld színházi kultúrájának megalapozása és magas szintre emelése.
(forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)
 
A társulat tagjai a színházi élet olyan kiválóságaiból álltak, mint [[Lendvai Ferenc]], [[Benedek Árpád]], [[Ráday Imre]], [[Bakó Márta]], [[Szemes Mari]], [[Kállai Ilona]], [[Turgonyi Pál]], valamint [[Darvas Iván]], [[Mensáros László]], [[Sinkovits Imre]], [[Gobbi Hilda]]. Utóbbiak, 1956-os szerepvállalásuk miatt, büntetésük letöltése után, itt, a város peremén kezdhették újra fővárosi színházi karrierjüket. Néhány évvel később csatlakozott a társulathoz [[Bodrogi Gyula]], majd [[Voith Ági]].
 
Az első évad jól indult; Schönthan-Kellér-Horváth: A szabin nők elrablása című zenés vígjátéka 220 előadást élt meg. A sikeréhez a vendégként fellépő [[Bilicsi Tivadar]] páratlan alakítása is hozzájárult. A következő bemutató: Gáli József Szabadság-hegy című drámája – Gobbi Hildával a főszerepben. A mű bemutatása olyan jelentőséggel bírt a József Attila Színház történetében, hogy később, 2006. október 6-án, a színház 50., jubileumi évadának nyitó darabja is ez lett.
 
A színház legfontosabb időszaka azonban nem a kezdetekre, hanem az 1958-62-es évekre esett. Néhány kiemelkedő előadás ebből az időszakból: Rozov: Boldogság, merre vagy? (1958. október 10.), amelyben a társulathoz frissen szerződött Bodrogi Gyula aratta első sikerét, vagy Lope de Vega: A kertész kutyája (1958. november 21.) Sinkovits Imrével és Komlós Jucival.
 
Fontos megemlíteni szintén [[Komlós Juci]] és [[Sinkovits Imre]] főszereplésével, [[Egri István]] rendezésében, Sardou: Szókimondó asszonyság (1959. október 16.) című vígjátékát, amelyet 132 előadáson át láthatott a közönség; vagy a később József Attila-díjat is kapott Kállai István: Kötéltánc (1958. december 30.) című drámáját, amely 70 előadást élt meg, [[Greguss Zoltán]], [[Ráday Imre]], [[Kállai Ilona]] főszereplésével.
 
A színház legsikeresebb évadai az 1962 és 1968 közötti időszakra tehetők. Ebben az időben már érezhető volt a színházban, hogy egy több éve sikeresen együttműködő, nagy színészeket fölvonultató együttes igazi társulattá érett össze. A színház megtalálta saját közönségét.
 
Az új főrendező, [[Kazán István]] nevéhez fűződtek akkoriban a legfontosabb előadások, például Tennessee Williams: Üvegfigurák (1963. április 20.), [[Sinkovits Imre]] és [[Örkényi Éva]] káprázatos alakításával; [[Szomory Dezső]]: II. József Császár (1964. január 27.), Darvas Iván főszereplésével. Deval-Nádas-Szenes: A potyautas (1963. június 1.) című vígjátéka, [[Benedek Árpád]] rendezésében, a főszerepben Bodrogi Gyulával, és a vendégként a József Attila Színházban játszó [[Törőcsik Mari]]val. Jutalomjáték volt [[Darvas Iván]]nak, [[Bodrogi Gyula|Bodrogi Gyulá]]nak és [[Váradi Hédi]]nek, Maugham-Nádas- Szenes: Imádok férjhez menni (1964. május 22.) című vígjátéka, amelyet ugyan a kritika nem, de a közönség nagy szeretettel fogadott. Kirobbanó siker lett, és 119 előadást élt meg a [[Kazán István]] rendezte Barillet-Gredy: A kaktusz virága (1966. május 21.) című zenés vígjáték, amely robbanásszerűen indította el Voith Ági karrierjét.
 
Ebben az időszakban a színház repertoárján jelentős számban magyar művek is szerepeltek, így [[Gyárfás Miklós]], [[Berkesi András]], [[Németh László]] darabjai, de ezek átütő sikert nem hozhattak a korábban már említett zenés és prózai vígjátékok mellett.
 
1972-től Fodor Imre leszerződtette főrendezőnek [[Berényi Gábor]]t. Rendezésein keresztül új irányvonal kezdett kialakulni - Beaumarchais: Figaró házassága (1975. április 19),
 
Shakespeare: Sok hűhó semmiért (1971. október 30.) c. darabja új hangot jelentettek. Az új főrendező célja az volt, hogy a klasszikus művek színrevitelével színvonalasabb szórakoztatást nyújtson a színház közönségének, ugyanakkor minél több magyar színpadi mű kerüljön a repertoárba.
 
A színház sikere számokban is mérhető volt. Fodor igazgatása alatt a színházat évente közel 210-230 000 néző látogatta és a bérletesek száma is kiugróan magas volt: 12-14 000. Igaz, ekkortájt a nézőtér befogadó képessége sokkal nagyobb volt - akkor 699 férőhely volt, ma 520 van.
 
Fodor Imre a színház első húsz évének meghatározó egyénisége volt. 1975. május 24-én [[Csiky Gergely]]: Kaviár című bohózatának premierjére sietve, a színház Déryné köz felőli bejáratánál érte utol a halál. E helyen emléktábla áll, csak úgy, mint a nézőtéri rész egyik oszlopán.
 
===A színház nagyjai===
* '''Színésznők''': [[Bakó Márta]], [[Bánsági Ildikó]], [[Borbás Gabi]], [[Esztergályos Cecília]], [[Fehér Anna]], [[Galambos Erzsi]], [[Gobbi Hilda]], [[Hegyi Barbara]], [[Ivancsics Ilona]], [[Káldi Nóra]], [[Kállay Ilona]], [[Kocsis Judit]], [[Komlós Juci]], [[Margitai Ági]], [[Szabó Éva]], [[Szemes Mari]], [[Szerencsi Éva]], [[Örkényi Éva]], [[Pálos Zsuzsa]], [[Pécsi Ildikó]], [[Tordai Teri]], [[Tóth Judit]], [[Vándor Éva]], [[Voith Ági]]
* '''Színészek:'''
* '''Rendezők:''' [[Benedek Árpád]], [[Berényi Gábor]], [[Egri István]], [[Gaál Erzsébet]], [[Iglódi István]], [[Kazán István]], [[Léner Péter]], [[Miszlay István]], [[Szendrő József]], [[Szirtes Tamás]], [[Valló Péter]]
 
== A színház igazgatói==
* [[Szendrő József]] (1954-1955)
* [[Fodor Imre]] (1956-1975)
* [[Miszlay István]] (1975-1982)
* Szabó Ervin (1982-1990)
98 ⟶ 48 sor:
* [[Szabó Éva]]
* [[Turgonyi Pál]]
* [[ÚjrétiUjréti László]]
* [[Vándor Éva]]
* [[Vaszkó Bence]]
107 ⟶ 57 sor:
===Örökös tagok (2016)===
{{Oszlop-start}}
{{Oszlop-2}}▼
* [[Bakó Márta]]▼
* [[Bodrogi Gyula]]▼
* [[Galambos Erzsi]]▼
* [[Láng József]]▼
* [[Örkényi Éva]]▼
{{Oszlop-3}}
▲* [[Bakó Márta]]
* [[Szabó Éva]]▼
▲* [[Bodrogi Gyula]]
* [[Sztankay István]]▼
▲* [[Galambos Erzsi]]
* [[Turgonyi Pál]]▼
▲{{Oszlop-23}}
* [[Újréti László]]▼
▲* [[Láng József]]
* [[Voith Ági]]▼
▲* [[Örkényi Éva]]
▲* [[Szabó Éva]]
{{Oszlop-3}}
▲* [[Sztankay István]]
▲* [[Turgonyi Pál]]
▲* [[Újréti László]]
▲* [[Voith Ági]]
{{Oszlop-vége}}
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/József_Attila_Színház”