„Stanley Kubrick” változatai közötti eltérés

[[1962]]-ben Kubrick Angliába utazott és itt forgatta le a [[Vladimir Nabokov]] híres-hírhedt regényéből készített ''[[Lolita (1962 film, 1962)|Lolitá]]''-t. Kubricknak olyannyira megtetszett a helyi filmkészítési módszer, továbbá az, hogy társproducerként saját kezet kap filmjei elkészítésében, hogy úgy döntött, ebben az országban telepszik le és dolgozik tovább. Továbbá ebben a filmben rendezte először [[Peter Sellers]]-t, aki a két évvel későbbi ''[[Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni]]'' című alkotásában is főszerepet játszik. A Lolita hatalmas botrány volt - főleg a katolikus közösség számára -, de jó reklám volt a filmnek. A ''Dr. Strangelove'' elismerő kritikái után Kubrick érdeklődése a [[science fiction]] felé fordult. Azt tervezte, hogy elkészíti a "közmondásosan jó sci-fi filmet". A tervhez segítségül hívta az angol-srí lankai sci-fi-írót, [[Arthur C. Clarke]]-ot, hogy írjon számára egy regényt. Clark egy korábbi novelláját vette alapul és azt dolgozta át Kubrickkal. Kettejük közreműködésével 4 éven keresztül készült a minden addigi konvenciót és technikai fogást felülmúló, máig a műfaj legnagyobb klasszikusának tartott ''[[2001: Űrodüsszeia]]'' ''(2001: A Space Odyssey)'' ([[1968]]). Kubrick első és egyetlen Oscar díját a film vizuális effektjeiért kapta. Három évvel később – miután Napóleonról készítendő filmje ötletéről lemondott a témában őt megelőző másik Napóleon film miatt – Kubrick jóval alacsonyabb költségvetésből elkészítette az [[Anthony Burgess]] kultuszregényéből ''(Gépnarancs)'' adaptált – azóta kultuszfilmmé vált – ''[[Mechanikus narancs]]''ot, mely szintén a jövőben, egy anti-utópisztikus Angliában mutatja be a viselkedés-kontroll "bűn kiölő" terápiájának kétes hatásait. A film kendőzetlen brutalitása és a szexualitása miatt hamar botrányokat szült. Angliában számos bűnesetet a filmnek tulajdonítottak és a rendező sok negatív sajtót és fenyegető levelet kapott. Kubrick saját maga vonta vissza a brit forgalmazásból 16 héttel a bemutató után, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni. Az, hogy egy forgalmazó teljesítsen egy ilyen rendezői kérést az meglehetősen rendhagyó.