„Punok” változatai közötti eltérés

A szicíliai háborúk lezárása után egy évvel azonban háború tört ki a punok és Róma között, amely [[i. e. 241]]-ig eltartott, de végül is a punok elvesztették, így a teljes Szicília római kézbe került. [[I. e. 218]]-ban újabb háború tört ki a két ország között, amelyben a pun hadsereget a zseniális hadvezér, [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]] vezette. A punok kezdetben sikert sikerre halmoztak, sőt a pun katonák már [[Róma]] falait is megközelítették, azonban nem sokára megfordult a hadiszerencse és a rómaiak végül is [[I. e. 202]]-ben a [[Zamai csata|Zamai csatában]] döntő vereséget mértek Hannibál seregére.

A [[második pun háborútháború]]t követően Karthágó hatalma meggyengült, elvesztette a [[földközi-tenger]]i hegemóniát és elvesztette az összes gyarmatát is. A rómaiak ekkor azonban még nem pusztították el a várost.

Idővel felerősödött azoknak a római szenátoroknak a hangja, akik Karthágó teljes pusztulását kívánták. Az egyik szenátor, [[Marcus Portius Cato Maior|idősebb Cato]], minden egyes felszólalását azzal fejezte be, hogy ''"Egyébként javaslom, hogy Karthágót le kell rombolni"'' (''Ceterum autem censeo Carthaginem esse delendam''). Végül is a római hadsereg [[i. e. 149]]-ben újra megtámadta Karthágót, majd hosszú ostrom után, [[i. e. 146]]-ban bevette a várost és földig rombolta, a helyét pedig sóval behintették, hogy ne teremjen meg semmi rajta, az életben maradt lakosság jó részét pedig eladták rabszolgának.