„Csenger” változatai közötti eltérés

Nagy forgalmú révje már akkoriban stratégiai átkelőhely volt a [[Szamos]]on. Az [[I. István magyar király|Szent István király]] által alapított [[Szatmári vár|szatmári királyi vár]] közelsége Csenger számára igen korán megteremtette a feltételeket a környező falvak sorából történő kiemelkedésre; Csenger az 1200-as évek elején még a [[Szatmári vár]]hoz, annak [[Szatmári uradalom|uradalmához]] tartozott, majd 1234-ben kivált a [[szatmári vár]] birtokai közül és a Csaholyi-uradalom része lett. A Csaholyi család tagjai Csengert hamarosan birtokközpontjukká is tették, ez a település fellendülésével is járt. E fellendülés és gazdasági-politikai növekedés igazi jeleként szolgál a tény, hogy Csenger a [[14. század|14]]-[[15. század]]ban a nemesi vármegye központjává vált, [[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]]tól [[1388]]-ban vásárjogot kapott, 1404-ben pedig itt tartotta a rendi országgyűlést is. [[1429]]-től már [[mezőváros]]ként említik a korabeli dokumentumok. 1429-ben birtokosa a [[Csaholyi család]], ezt ekkor új királyi adománylevél erősíti meg. 1545 körül Csaholyi Imrével a család férfiága kihalt, a csengeri birtokot leányai: Anna és Katalin kapták meg. A század második felében sűrűn változtak birtokosai: 1547-ben Patóházi Horváth, 1549-ben Báthory András, 1565-ben pedig Veszprémi Szabó Bálint szerzett itt részbirtokot. 1568-1579-ben Csaholyi Anna és férje [[Melith család|Melith György]] fiai István, Pál és Péter kaptak új királyi adományt a Csaholyiak itteni részbirtokára, de 1575-ben Csenke Kelemen, 1576-ban Bognár Pál, 1577-ben pedig Zudrói Beszperémi Bálint is részbirtokosa volt.

 

 

Ez időtájt a vármegye tisztviselői mindig Csengerből keltezték ítéleteiket, sőt egy 1498-ban kiadott okiratukban így jelölték meg a helyet:

 

 

1576-ban a protestánsok is itt tartották híres zsinatukat a szentháromságtagadó Blandratisták ellen; e zsinat megbízásából szerkesztette [[Méliusz Juhász Péter]] az úgynevezett ''csengeri hitvallást''. Innen lehet számítani a kálvini irányzat uralomra jutását e vidéken. Gyakran tartottak itt ezután is zsinatot és egyházkerületi gyűlést, így 1583-ban, 1598-ban, 1604-ben és 1619-ben is. A [[17. század]]ban községi önállósága is megnövekedett. 1633-ban minden dézsmájára saját polgárai kaptak királyi engedményt.

 

=== Középkor ===

* Zsigmond király korában élte középkori fénykorát a város, ő adott neki 1388-ban vásárjogot is. Központi jelentőségére utalt, hogy a 14-15. században a vármegye székhelye. megszerezte a mezővárosi rangot is. A törvénykezés és a kereskedelem az átmenő forgalom fellendítésével az iparos céhek letelepedését eredményezte a városban.

 

* Az [[újkor]] elején már jó gazdasági adottságokkal rendelkező városban is megjelent a zsidó lakosság. Ők szintén a gazdasági élet fellendüléséhez járultak hozzá. Céheket később manufaktúrákat alapítottak. Ezek az üzemek elsősorban a helyi mezőgazdasági termékek feldolgozásár voltak hivatottak, de új, a zsidók által hozott szakmák is megtelepedtek a városban. Az üzletek a mai Béke úton sorház szerűen helyezkedtek el. Ezeken acélbetűkkel, cégérekkel voltak láthatók az adott hely nyújtotta lehetőségek.

* Az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchia]] létrejöttével a német iparosok és jómódú polgárok is betelepültek. Az újkor végén a gazdasága új virágzásnak indult. különböző mesterségekkel foglalkozó céhek érték egymást. Szállodák, fogadók nyíltak, melyek az átutazóknak nyújtottak pihenési lehetőséget. A 20. század elején egy átutazó [[New York]]hoz hasonlított, mert máshol még annyi fényt, nyüzsgést és acélbetűs cégért mint amennyi Csengerben volt nem látott csak New Yorkban.

 

=== Jelenkor ===

* Az [[első világháború]] borzalmait a város kisebb károkkal megúszta. A trianoni békeszerződés viszont hatalmas érvágást jelentett a városnak és környékének. Mind a közutakat, mind a vasutat kettévágta az új határ. Ezzel elválasztották Csengert a természetes központjától, Szatmárnémetitől. A gazdaság és a kereskedelem nagy mértékben visszaesett. Az átmenő forgalom a Szamos híd miatt továbbra is jelentős volt. A vasúti közlekedésben [[Mátészalka]], [[Debrecen]], [[Nyíregyháza]] felé a személyszállítás távolsági forgalomban pedig a gazdaság alapját képező teherszállítás is fennmaradt.

* A [[második világháború]] sokkal nagyobb veszteségekkel járt. A hely zsidó lakosság nagy részét vasúton deportálták. A kiskereskedelem alapjait képező, zsidók által üzemeltetett üzletek, műhelyek sorban bezártak. Bombatámadások is érték a várost. A visszatelepülő zsidók már nem tudtak újra beilleszkedni a város közösségébe és napjainkra már lélekszámuk nullára tehető. Zsinagógájukat is lerombolták csak az izraelita temető őrzi emléküket.

* A szocialista diktatúrák eleinte gazdasági felvirágzást nyújtottak a településnek. Minden állami kézbe került. Ekkor jelent meg az igazi nagyipar a városban. A Lehel utcában létesült, majd később a Szatmári utca végébe települt át a gazdaság. Az itteni, mai napig mezőgazdasági célokra használt területet mindmáig Óvári-telepnek nevezik. A város északi részén alakult meg a tsz, mellette pedig a sertéskombinát. Csenger legfontosabb áruja a mezőgazdasági termékek, azon belül is leginkább az alma, a szilva, a búza, a kukorica valamint a marha és a sertés lett. Ezeket tonnaszámra szállították a vasúton az ország belső területei felé. húskombinát üzemelt a csengeriek által kispiacnak nevezett városrészen. Labda- és kenyérgyár épült. Paradicsomsűrítményt gyártó üzem, almalé és almachips gyár létesült, Érdekesség, hogy itt gyártottak először sorozatgyártásra 100%-os almalevet és almachipset is.

* A városban a rendszerváltás után újabb gazdasági fejlődés következett be. A cégek újra magánkézbe kerültek. Ez egy lassabb jellegű fejlődés volt mint az eddigiek, de annál inkább kitartóbb. Új mezőgazdasági üzemek, terményfeldolgozók, hűtőházak települtek. Újraindult a kenyérgyár, tésztagyár épült Elyon Kft. néven. Az almafeldolgozó kibővült funkcióiban és Szatmári Ízek Kft. néven forgalmazza termékeit. Újraindult a sertésüzem. Gumicukorgyár épült, ahol az Obstermann's édesipar Kft. termékeit gyártják. Létrejött a Csenger Bos Kft. és a Csenger Food Kft., melyek szintén a helyi termékek feldolgozására hivatottak. Betonüzem is létesült a városban.

* A leglátványosabban mégis a szolgáltatások fejlődtek, nem is csoda, hogy a város lakosságának több mint 60%-a ebben a gazdasági szekcióban dolgozik.

 

* [[Riskó Ignác]] (1813): Szatmár megye aljegyzője, később főjegyzője lett. A vármegye haladó szellemű egyéniségeivel volt kapcsolatban, verseket is írt. Versei az 1840-es években az "Atheneaum" című rangos irodalmi folyóiratban és más divatos reformkori újságokban jelentek meg. [[Bajza József (költő)|Bajza József]] nagy jövőt jósolt neki. Szoros barátságban állt [[Petőfi Sándor|Petőfivel]], [[Szendrey Júlia|Szendrey Júliának]] ő mutatta be a költőt. [[1848]]-ban [[Nagykároly]] országgyűlési képviselője lett. A radikális párt tagja. Ő vezette a híres áprilisi trónfosztó országgyűlésnek a jegyzőkönyvét. Neve az oratóriumban, a szószék melletti padon réztáblába vésve látható. Kormánybiztosi feladatokat is betöltött. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] bukása után börtönt szenvedett, mely véglegesen derékba törte irodalmi pályáját: soha nem foglalkozott többé irodalommal. Mint pénzügyminisztériumi osztályfőtanácsos ment nyugdíjba. [[1890]]. október 22-én halt meg.

* [[Osváth Gedeon]] (1880) mint irodalomtörténész, főként Petőfi költészete foglalkoztatta.

* [[Molnár József (irodalomtörténész)|Molnár József]] (Csenger, [[1905]] június 9 – [[Budapest]], [[1986]]. december 30) - irodalomtörténész, történész.

 

==Források==

* Németh Péter: A középkori Szatmár vármegye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0