„Bose–Einstein-kondenzáció” változatai közötti eltérés

Ezt az állapotot először [[Albert Einstein]] és [[Satyendra Nath Bose]] jósolta meg 1924-25 körül.

 

Satyendra Nath Bose küldött egy tanulmányt Einsteinnek a fotonok kvantum statisztikájáról, a Planck-féle törvényből származtatva. Einsteinre nagy hatással volt a tanulmány, és lefordította angolból németre, majd ezt elküldte Bosének, hogy publikálja a ''Zeitschrift für Physik'' című német fizikai folyóiratban, amely le is közölte az írást. (Einstein kéziratáról azt hitték, hogy elveszett, de 2005-ben megtalálták a [[leiden]]i egyetem könyvtárában).<ref>"Leiden University Einstein archive". Lorentz.leidenuniv.nl. 27 October 1920. Retrieved 23 March2011</ref>

Később Einstein kiterjesztette Bose elgondolását két másik tanulmányban.<ref>Clark, Ronald W. (1971). Einstein: The Life and Times. Avon Books. pp. 408–409. ISBN 0-380-01159-X</ref>

1955-ben állította elő az első gázkondenzátumot [[Eric Allin Cornell]] és [[Carl Wieman]] a coloradói egyetemen, ahol gázállapotú [[rubídium]]atomokat hűtöttek el 170 nanokelvin fokra. <ref>http://www.nist.gov/public_affairs/releases/bec_background.cfm</ref>

Röviddel ezután [[Wolfgang Ketterle]] a [[Massachusetts Institute of Technology|MIT-nél]] demonstrálta a BEK fontos tulajdonságait. Ketterle, Cornell és Wieman 2001-ben Nobel-díjat kaptak munkásságukért.<ref>Levi, Barbara Goss (2001). "Cornell, Ketterle, and Wieman Share Nobel Prize for Bose–Einstein Condensates". Search & Discovery. Physics Today online. Archived from the original on 24 October 2007. Retrieved 26 January 2008.</ref>

 

== Jegyzetek ==