„Mauritz Béla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
évszámlinkstop |
Vépi (vitalap | szerkesztései) →Életútja: kékít |
||
26. sor:
[[Eötvös József Collegium|Eötvös-kollégistaként]] végezte felsőfokú tanulmányait a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]], ahol 1902-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1902-től 1905-ig az egyetem ásvány- és kőzettani tanszékén oktatott [[Krenner József]] tanársegédjeként. 1905-ben a budapesti egyetemen természetrajz–vegytan szakos tanári minősítést szerzett. 1905 és 1910 között [[Semsey Andor]] ösztöndíjasaként [[Heidelberg]]ben ([[Victor Mordechai Goldschmidt|Goldschmidt]] és [[Karl Heinrich Rosenbusch|Rosenbusch]] irányítása alatt), [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], [[Drezda|Drezdában]] és [[Bécs]]ben képezte tovább magát az ásvány- és kőzettan területén. 1910-ben visszatért tanársegédi munkájához a Budapesti Tudományegyetemre, 1912<!--MMúzArc.: 1911--> után adjunktusi, 1913-tól helyettes tanári címmel adott elő az ásvány- és kőzettani tanszéken. Egyidejűleg 1909-ben a kőzettan magántanárává habilitált, illetve 1911-től 1918-ig az ércteleptan magántanára volt a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Királyi József Műegyetemen]] is. A Budapesti Tudományegyetemen 1914-ben az ásvány- és kőzettan nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. 1915-től három évtizeden keresztül, 1949-ig nyilvános rendes tanári címmel vezette a tanszéki munkát, egyúttal az ásvány- és kőzettani egyetemi intézetet. 1929–1930-ban az egyetem bölcsészettudományi karának dékáni, 1943–1944-ben az egyetem rektori feladatait látta el, 1944 végén pedig rövid ideig a tanintézet prorektora volt. Ezzel párhuzamosan 1937-től 1944-ig a [[felsőház]] póttagja volt.
1944-ben mint az egyetem prorektora, a [[Szálasi-kormány|nyilaskeresztes kormány]] [[statárium|statáriális eljárásával]] is dacolva, elszabotálta az egyetem Németországba költöztetését. Ugyanebben az évben tagja volt annak az MTA-különbizottságnak, amely a nyilasokkal szimpatizáló, később kormánybiztosi hivatalt is vállaló [[Orsós Ferenc (patológus)|Orsós Ferenc]] patológusnak ítélte az Akadémia nagyjutalmát. A [[népbíróságok Magyarországon|budapesti népbíróság]] ezért Mauritzot 1946-ban vád alá fogta – kiegészítve azzal a vádponttal, hogy korábban megakadályozta a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|tanácsköztársaságban]] szerepet vállalt [[Lambrecht Kálmán]] egyetemi tanári kinevezését –, s a per feddéssel zárult. 1949-ben nyugdíjazás ürügyén eltávolították tanszéke éléről, s ezt követően a [[Magyar Állami Földtani Intézet]] kőzettani, bányatelepítési és -művelési kutatásaiban vett részt, majd miután onnan is eltávolították, a [[Magyar Természettudományi Múzeum]] ásvány- és kőzettárának munkatársa volt. 1957-ben megvédte doktori értekezését, a földtudományok doktora lett.
== Munkássága ==
| |||