„VII. Károly német-római császár” változatai közötti eltérés

Közben [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia főhercegnő]] tárgyalásokat kezdett [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyessel]], titkos egyezményben lemondott Alsó-Sziléziáról ''(Niederschlesien)'', és fegyverszünetet kötött Poroszországgal. Az osztrák csapatok visszafoglalták a bajorok által megszállt osztrák területeket, aztán [[Bajor Választófejedelemség|Bajorország]] ellen fordultak. Mire Károly Albertet Frankfurtban császárrá koronázták, országának csaknem teljes területe már osztrák kézre jutott. A koronázás után mindössze két nappal, [[február 14.|február 14-én]] az osztrák csapatok, [[Ludwig Andreas Khevenhüller]] tábornagy ([[Raimondo Montecuccoli|Montecuccoli]] unokája) parancsnoksága alatt elfoglalták Károly Albert székvárosát, [[München]]t. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] köszönőlevelét maga [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc István nagyherceg]] vitte el és adta át a tábornagynak. VII. Károly császárnak nemcsak a Habsburg örökös tartományokról kellett lemondania, de saját fejedelemségét is elveszítette. 1742-ben az osztrákok visszafoglalták Csehországot, a cseh rendek neki is hűséget esküdtek, a prágai érsek ezúttal Mária Teréziát koronázta cseh királynővé, ugyanolyan ünnepélyes körülmények között, mint egy évvel korábban Károly Albertet.

 

 

Röviddel azután, hogy a bajor hadsereg visszafoglalta Münchent, [[1745]]. [[január 20.|január 20-án]] VII. Károly császár elhunyt. A [[Wittelsbach-ház|Wittelsbachok]] nagyhatalmi kalandja lezárult. Károly Albert jelmondatát: ''Aut Caesar aut Nihil (Vagy császár, vagy semmi)'', gúnyosan így forgatták ki: ''Et Caesar et Nihil (Császár is, semmi is)''. Rövid, hároméves uralkodása Közép-Európa történelmében jelentéktelen epizód maradt, a Habsburg császárok hosszú sorának rövid, átmeneti megszakadása.