„George Byron” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→További információk: portál |
|||
55. sor:
[[Fájl:Lord Byron on his Death-bed c. 1826.jpg|bélyegkép|upright=1.2|Lord Byron a halálos ágyán. [[Joseph-Denis Odevaere]] olajfestménye 1826-ból]]
Miután Byron másodjára, egyben utoljára elhagyta Angliát, és folytatta művét: Harold ugyanúgy Svájcba ment, mint költője. A [[Genfi-tó]] partján lévő Villa Diodatiban, ahol [[Mary Shelley|Mary]] és [[Percy Bysshe Shelley]]vel lakott, akik szintúgy elhagyták Angliát, írták egymás és önmaguk szórakoztatására a gótikus regényeket, melyek közül csak Mary Shelley műve, a Frankenstein avagy a modern Prométheusz készült el. Ezt követően [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] ment, és ott fejezte be a Haroldot. Ugyanott ismerkedett meg Teresa Guiccioli grófnővel, utolsó nagy szerelmével. 1821-ben [[Pisa (település)|Pisában]] telepedett le, ahol
==== Részvétele és halála a görög szabadságharcban ====
A Harold mű befejező, negyedik énekében Harold felismeri, akkor értelmes a lét, ha van cél, amelyért mások érdekében tettekkel is harcol az ember. A befejezés az életben következett be, amikor 1823-ban Byron Harold elképzelt útját követve, elindult a szabadságért harcolni. A magyar [[Jósika Miklós]] is Byron mellé készült Meszolongiba önkéntesnek.<ref>[http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/gorogok/mikent_a_madarak_1/pages/magyar/003_gorog_magyar_irod.htm A görög-magyar irodalmi kapcsolatokról], sulinet.hu</ref> 1824 elején Nyugat-Görögországban szállt partra a saját pénzén felfegyverzett csapattal. Részt vett a szabadságharcban a görögök oldalán a [[törökök]] ellen. Pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába utazott. Itt amikor hajótörést szenvedett, találkozott szkipetár banditákkal, az ún. [[szulióták]]kal, akikkel ismeretséget kötött. Amikor kikötött az országban, több száz haramiát fogadott a zsoldjába, de ezért majdnem az életével fizetett. A szulióták nem nagyon kívántak harcolni a törökkel, inkább azon mesterkedtek, hogy őt kifosszák. Végül a költő az itt szerzett betegségben, [[Malária|mocsárláz]]ban halt meg, 1824. április 19-én. Pontosan két évvel azelőtt, ugyanebben a betegségben hunyt el a lánya, Allegra is, aki [[Claire Clairmont]]-nal való viszonyából született. Végakarata ellenére testét bebalzsamozták, Angliába szállították, és a hucknalli ([[Nottingham]]) Mária Magdolna-templomban temették el. Belső szerveit egy kőurnában a meszolongi Szent Szpiridion-templomban helyezték örök nyugalomra.
| |||