A hadjárat végére 160. 000 szerb katona esett fogságba, több százezer meghalt vagy megsebesült. Szerbia teljes megsemmisülése után a közigazgatás és több százezer ember a világháborúban semleges [[Görögország]]ba menekült, köztük volt kb. 150. 000 katona is, őket az [[antant]] a görögországi [[Korfu]] szigetére szállította. A szerb kormány [[Nikola Pašić|Nikola Pasics]] vezetésével előbb az olaszországi [[Brindisi]]be menekült, majd szintén Korfura települt át.
A [[Központiközponti Hatalmakhatalmak]] folytatták hadműveleteiket a Balkánon. Először a Szerbiával szövetséges [[Montenegró]]t, majd a semleges [[Albánia]] északi és középső részét foglalták el, miközben Albánia déli része [[Vlora|Valona]] (Vlora) kikötővárosa körül 1914 óta olasz megszállás alatt volt. 1916-tól a [[Makedóniai front (első világháború)|makedóniai frontra]] terelődött volna a hadjárat, ám az osztrák–magyar és a német hadvezetés elképzeléseinek ütközése miatt 1918-ig már nem folytak nagyobb harcok a Balkán déli részén.
[[1918]] szeptemberében az [[antant]] támadásba lendült a [[Balkán-félsziget|Balkánon]], és fokozatosan kiszorította a Központiközponti Hatalmakhatalmak seregeit onnan, mindenki visszaköltözhetett otthonába. Szerbia később, a világháború végén területeket kapott Bulgáriától és Magyarországtól.
