„Kovách László (ügyvéd)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
illirizmus
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Régi PIM linkek cseréje sablonra (WP:BÜ), apróbb javítások
6. sor:
==Élete==
 
Kovács László könyvkereskedő, később tanyai birtokos és Tóth Juliánna fia. Iskoláit 1822. június elején a debreceni református kollégiumban kezdette; 1831. november 9-én aláírt (subscribált) mint felsőbb osztályú tanuló. 1834. október 3-án hagyta el az iskolát és [[Kézsmárk]]ra ment jogot hallgatni és a [[német nyelv]] elsajátítása végett; a szünnapok alatt [[Szepesszombat]]on tartózkodott 1835. október 1-ig.
 
Hazatérve Debrecenbe, a tiszántuli kerületi táblánál, 1836 őszén pedig Pesten a királyi tábla mellett jurátus lett. 1837. szeptember 30-án nyert ügyvédi oklevelet. Mint gyakorló ügyvéd szülővárosában telepedett le. 1838. április 20-án elindult Bécs felé, hogy Dél-Németországot gyalog beutazza. Lajos öcscsével, aki ekkor [[Bécs]]ben a könyvkereskedést tanulta, együtt utazták be Alsó-Ausztriát, [[Salzburg]]ot, [[Tirol]]t, [[Svájc]] egy részét és [[Bajorország]]ot. Július 10-én érkeztek haza Debrecenbe. Ez időtől fogva kizárólag az ügyvédkedéssel és az irodalommal foglalkozott.
 
1840-ben Lajos öccse számára Telegdi K. Lajos cég alatt könyvkereskedést nyitott. 1841-ben letette a váltójogi vizsgát. Az 1848-49. évet mint az ''Alföldi Hirlap'' szerkesztője küzdötte át; emellett 1848. november 10-től 1849. március 10-ig mint debreceni veres pántlikás és időközben [[Bem József]] alatt az erdélyi hadjáratban vett részt. Az oroszok bejövetele után Pesten rejtőzködött.
 
1850. március végén haza került és folytatta az ügyvédkedést, mígnem 1854. augusztusban az ügyvédségtől eltiltották. Új cselekvési térre szoríttatván, különféle ipari és üzleti telepeket létesített, úgy hogy többekkel társulva, egyszerre 10-12 iparüzletet és keresetforrást tartott fenn; bírták a városi regálékat, liszt-, kása- és olajmalmokat és 25 ezer forintba kerülő hollandi szélmalmot létesített, likőrgyárt, malomkőraktárt rendezett be sat. 1857-ben visszanyervén az ügyvédséget, ezt folytatta az 1860-as évek elejéig és a debreceni takarékpénztárnak létrejötte óta igazgatósági tagja volt.
 
1855., 1858. és 1862-ben nagyobb utazásokat tett Észak-Németországban, a Rajna-vidékén, [[Hollandia|Hollandiában]], [[Belgium]]ban, [[Anglia|Angliában]], [[Franciaország]]ban és [[Svájc]]ban. 1867 után leginkább hírlapszerkesztéssel foglalkozott.
 
1875. augusztusban a debreczeni város közgyűlés, minthogy a városi színházra nézve a színházi intendatúra kezelése megszűnt, őt bízta meg, hogy mint színházi felügyelő a színház vagyoni és művészi érdekeit gondozza és úgy anyagi, mint szellemi ügyei fölött őrködjék. 1876-ban tanyabirtokán 16 000 forint befektetéssel Telegdi-sóstó nevezettel sziksós vízű és gyógyerejű terjedelmes gyógyfürdőt építtetett.
 
Az irodalomban többnyire Csatári Ottó és Telegdi László neveket használt, jegyei: Cs. O. és T. K. L.
 
==Írásai==
41. sor:
 
* {{szinnyei|6||k/k12334.htm}}
* {{pim|85025}}
* [http://opac.pim.hu/index.jsp?from_page=result&page=details&dbname=database_osszes&bib1id=20003&bib1field=0&term=85025&too_many_records=false&rc=5&pos=1&offset=1&stepsize=10&oldOffset=100000 PIM]
 
==További információk==