„Erőltetett menet” változatai közötti eltérés

A [[munkatábor]] foglyai állandóan a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak. Ez a lelkiállapot jelenik meg az Erőltetett menetben is ([[1944]] [[szeptember 15.]]). A vers 13-14 szótagos ún. „[[nibelungizált alexandrinok]]ból” áll. Radnóti itt is egy sok évszázados, középkori sorfajt használ: [[WalterWalther von der Vogelweide]] (kb. 1170–1230) ugyanilyen formában írta ''Ó jaj, hogy eltűnt minden...'' kezdetű elégiáját (a verset Radnóti fordítottais lefordította). A [[Jambikus verselés|jambikus]] lejtésű sor közepén kihagyással is hangsúlyozott, erőteljes sormetszet található. Maga a forma, a szünettel kettétört sorok tartalmi mondanivalót hordoznak: az el-elbukó, majd feltápászkodó foglyok menetét érzékeltetik.