„Szabó Károly (történész)” változatai közötti eltérés

Szabó Mihály református lelkész és Tószegi Zsuzsánna fia. 1833-42 között [[Debrecen]]ben tanult; ezután [[Késmárk]]ra ment jogot hallgatni, és itt [[Hunfalvy Pál]] vezetése alatt különösen a görög klasszikus írók felé fordult a figyelme, azonkívül az ifjúság között alakult magyar nyelvgyakorló társaságnak is tagja volt. 1843 júniusában kitűnő sikerrel tette le jogi vizsgáit; ezután még egy évig Késmárkon joggyakornok, egy évig mint királyi táblai hites jegyző [[Pozsony]]ban volt. 1845-ben köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett, ügyvédi gyakorlatot azonban nem folytatott. 1846-ban [[ Fiume|Fiuméba]] ment azzal a szándékkal, hogy tengerész lesz, és a tengerészeti tanfolyam első évfolyamát el is végezte. Ekkor veszélyes betegségbe esett, és hazatért szüleihez. Itt teljesen felépülve, 1847 tavaszán [[Toldy Ferenc]] meghívására [[Pest (történelmi település)|Pestre]] ment, és segített neki a ''Magyar Tudósok Tára'' című irodalmi vállalkozásában, mely munka kéziratban maradt, valamint kritikái jelentek meg a szintén részben Toldy által szerkesztett ''[[Magyar Szépirodalmi Szemle|Magyar Szépirodalmi Szemlében]]''. E vállalkozás célja volt az összes magyar írók életrajzát és munkáik jegyzékét kiadni. 1848 vége feléig Toldynál lakott, és mintegy 8 kötetnyi életrajzot írt, a kézirat a H betűig terjedt. 1848 első felében [[Békés]] városa tiszti ügyészének választotta; de e hivatalt nem fogadta el, hanem a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] kitörésekor a [[Békés megyeimegye]]i önkéntes nemzetőrök (szabadcsapat) közé lépett be, és a [[Bánság|bánáti]] táborozás alatt több csatában vett részt, így 1849. április-májusban az [[Arad (Románia)|Aradot]] ostromló seregben a főhadnagyságig vitte, és néhány hónapig Okolicsány őrnagynak a segédtisztje volt. Különösen kitüntette magát [[Szenttamás (Szerbia)|Szenttamás]] ostrománál, ahol 40 nemzetőrrel lőszert szállított egy honvédszázadnak.

A szabadságharc leverése után egy ideig szülőföldjén húzódott meg; 1850 elején a Teleki-levéltárat rendezte, és április 25-én Geringer báró, saját kérelmére, az egyetemi könyvtárhoz fizetés nélküli gyakornoknak nevezte ki. Közben Toldy Teleki József grófhoz, a ''Hunyadiak kora'' rendezéséhez ajánlotta, sígy 1850-től '551855-ig (a gróf haláláig) itt dolgozott, s az ő közreműködésével jelent meg a mű öt kötetkötete. A gróf halála után szintén ő rendezett a hátralévő anyagból még négy kötetet sajtó alá; mellékesen régi magyar történeti forrástanulmányokkal és kutatásokkal is foglalkozott. 1855 szeptemberében hívták meg a [[nagykőrösi református gimnáziumbagimnázium]]ba a görög nyelv tanárának. Itt tanítottak akkor [[Arany János (költő)|Arany János]], [[Salamon Ferenc (történész)|Salamon Ferenc]], [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]], s ezeknek társasága történeti irányú irodalmi működésére még inkább buzdítólag hatott.

* [http://real-eod.mtak.hu/2706/ A magyar vezérek kora. Árpádtól Szent Istvánig]. Pest, 1869. (A Magyar Tudományos Akadémiától a Marczibányi-mellékjutalmat kapta)

* [http://real-eod.mtak.hu/2468/ Kisebb történelmi munkák]. Budapest, 1873, két kötet.