„Lizinopril” változatai közötti eltérés

Történetileg a lizinopril volt a harmadik ACE-gátló a [[kaptopril]] és az [[enalapril]] után, és az 1990-es évek elején került be a terápiába. .<ref>{{cite journal | author = Patchett A, Harris E, Tristram E, Wyvratt M, Wu M, Taub D, Peterson E, Ikeler T, ten Broeke J, Payne L, Ondeyka D, Thorsett E, Greenlee W, Lohr N, Hoffsommer R, Joshua H, Ruyle W, Rothrock J, Aster S, Maycock A, Robinson F, Hirschmann R, Sweet C, Ulm E, Gross D, Vassil T, Stone C | title = A new class of angiotensin-converting enzyme inhibitors. | journal = Nature | volume = 288 | issue = 5788 | pages = 280-3 | year = 1980 | idpmid = PMID 6253826}}</ref> A lizinoprilt számos tulajdonsága megkülönbözteti a többi ''pril'' származéktól. A lizinopril nem [[prodrug]] ''(előhatóanyag)'', mint a többi ACE-gátló, nem metabolizálódik a májban, hanem változatlanul ürül a vizelettel, hidrofil karakterű, 4 ionizációra képes funkciós csoportot is tartalmaz (két savas COOH; két bázikus csoport: egy primer, és egy szekunder amin),<ref>Ip, D. P.,DeMArco, J. D.: Lisinopril. In: Analytical Profiles of Drug Substances. Florey, K. (Ed.), 21, 236–276 (1992), Academic

Press, New York.</ref>, hosszú féléletidejű (12 óra).