„A6M Zero” változatai közötti eltérés

Az '''A6M''' ({{ny-ja|零式艦上戦闘機, れい しき かんじょう せんとうき}}, [[wikipédia:Japán nevek átírása|átírva]] ''rei siki kandzsó szentóki'', azaz ''„nulla típusú elfogó vadászrepülőgép”)'' nagy hatósugarú [[japán]] [[vadászrepülőgép]] volt a [[második világháború]]ban, melyet a [[Japán Birodalmi Haditengerészet]] megbízásából fejlesztettek ki flottalégvédelmi feladatokra. A flotta [[1940]]-ben rendszeresítette, ebben az időben a csendes-óceáni térség inváziója alatt mind sebességben, mind manőverezőképességben felülmúlta a legtöbb, térségben rendszeresített brit, francia és amerikai vadászrepülőgépet. A kiválóan kiképzett japán pilóták jelentős sikereket értek el az 1942-es év második feléig, légigyőzelmi arányuk 12:1 körül volt. A japán [[repülőgép-hordozó]]król és szárazföldi légi támaszpontokról bevetett repülőgépek hatósugarukon belül hathatós légi fedezetet adtak a japán fegyveres erőknek.

A háború előrehaladtával azonban előjöttek gyengeségei: a kisméretű csillagmotor elégtelen teljesítménye miatt a sárkány páncélozása és nagyobb űrméretű fegyverek alkalmazása nem volt megoldható, az öntömítő üzemanyagtartályokkal nem rendelkező gépeket egy ellenséges sorozat rendszerint fáklyává változtatta, míg a szövetséges típusok általában a több, kis űrméretű találatot követően is haza tudtak érni. A [[Guadalcanali hadjárat]] alatt a korábban a „[[Repülő tigrisek]]” által kidolgozott légiharc-eljárásokat továbbfejlesztve az amerikai pilóták [[F4F Wildcat]] típusaikkal egyenrangú ellenféllé váltak. Az [[F6F Hellcat]], [[F4U Corsair]], [[Supermarine Spitfire|Spitfire és Seafire]] típusok elterjedésével azonbanvégül a Zero elavultelavulttá vált, váltótípusai csak kis darabszámban tudtak megépülni, tényleges leváltása a háború végéig megoldatlan maradt. A háború utolsó évében főként mint [[kamikaze]], öngyilkos repülésekre alkalmazták. A japán repülőgépgyártás legnagyobb darabszámban gyártott repülőgépe lett.