„Julius Jacob von Haynau” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása [[1801]]-ben kezdődött az [[Ausztria|osztrák]] hadseregben. Részt vett a [[napóleoni háborúk]]ban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani. [[1847]]-ben nyugalomba vonult, ám az [[1848]]. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál. Előbb [[Olaszország történelme|Itáliában]] harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. 1849 áprilisában leverte az osztrák önkényuralom ellen föllázadt [[Brescia|Bresciát]] és brutális kegyetlenséggel üldözte; a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó, illetve lemészárló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. A nemzetközi közvélemény felháborodott, [[Joseph Wenzel Radetzky]], az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka természetesen ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést.
 
Itáliai működése után rábízták a magyarországi megtorlást is és [[1849]]. [[május 30.|május 30-án]] őt nevezték ki [[Ludwig von Welden]] császári és királyi táborszernagy helyébe az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokává. Amikor Welden megtudta, hogy [[Felix zu Schwarzenberg|Schwarzenberg]] utasította Radetzkyt, rendelje Pozsonyba Haynaut azért, hogy az ő segédtisztjévé nevezzék ki, május 30-án inkább lemondott.
 
Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, több csatában győzött a magyar csapatok felett. [[Görgei Artúr]] [[világosi fegyverletétel]]ének helyét és idejét is az indokolta, hogy nem Haynaunak akarta magát megadni.<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02821/aradiv02821.html 1849. augusztus 15. Haynau levele Joseph Radetzky császári királyi tábornagynak], mek.oszk.hu</ref>