„Magyarigen” változatai közötti eltérés

* 1785-ben 1156 lakosa volt, közülük kb. 10% nemes. Lakosságának vallási és nyelvi megoszlásására az egyes felekezetek időben legközelebbi összeírásából következtethetünk: 1766-ban 344 [[Kálvinizmus|reformátust]], 1785-ben 93 [[Ortodox kereszténység|ortodox]] családot, 1790-ben 359 [[Román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög]] és 43 [[Latin rítusú katolikus egyház|római katolikus]] lelket számoltak össze.<ref>Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: ''Jozefinizmus Tündérországban.'' Budapest, 2013, melléklet</ref>

* 1910-ben 1559 lakosából 1117 volt román, 348 magyar és 88 főleg cigány anyanyelvű; 639 ortodox, 575 görög katolikusgörögkatolikus, 147 római katolikus, 127 református és 63 zsidó vallású.

* 2002-ben 1244-en lakták, közülük 1124 volt román, 106 cigány és 13 magyar nemzetiségű; 1102 ortodox, 74 [[Pünkösdi-karizmatikus mozgalom|pünkösdi]], 46 görög katolikusgörögkatolikus, 12 római katolikus és nyolc református vallású.

A város első statútumát 1664-ben szerkesztették és [[Alsó-Fehér vármegye|Fehér vármegye]] 1670-ben fogadta el. Egy hadnagy és egy bíró állt az élén, mindkettőt évente választották. A nemesek hadnagya a nemesek felett ítélkezett, a (“paraszt”) bíró pedig a köznép (kézművesek és jobbágyok) felett. Kincstári uradalmát 1715-től a katolikus püspökség művelte, majd 1751-ben az országgyűlés formálisan is nekik ítélte. Rajtuk kívül jelentősebb birtokosai közé tartozott az Inczédy és a [[Teleki család]]. Az 1738-as pestisjárványban 152 lakosa halt meg. Három református temetője volt: polgári, nemesi és papi. 1750-ben 154 háztartással írták össze, közülük 18 volt egytelkes nemes, 53 jobbágy, 77 [[zsellér]] és hét szolga. Ugyanekkor 40 távollévő nemes birtokolt határában. 1761-ben 102 [[Ortodox kereszténység|ortodox]] és 30 [[Román görög katolikusgörögkatolikus egyház|görög katolikusgörögkatolikus]] román család lakta. 1770-ben nagy része leégett. Köznépe 1784. november 10-én lerombolta a nemesi kúriákat. [[Latin rítusú katolikus egyház|Római katolikus]] közössége 1810-ben szerveződött [[Plébánia|plébániává]].

1848-ban a magyarigeni, a [[celna]]i és [[igenpataka]]i magyarok egy gyengén felfegyverzett, kétszáz fős [[nemzetőrség (1848)|nemzetőrséget]] hoztak létre, Kontz Zsigmond vezetésével. Október 9-én az addig a településen állomásozó Max lovasezredet a [[gyulafehérvár]]i vár védelmére rendelték. 21-én Szász Lajos református [[esperes]] tárgyalásokat kezdett a román népfelkelőket képviselő Nicolae Pop görög katolikusgörögkatolikus pappal. Szász a fegyverletételt javasolta, de a nemzetőrség vezetői ezt ellenezték. Másnap mégis lefegyverezték a nemzetőrséget, a fegyvereket szekérre rakták és Gyulafehérvár felé indították, de a román felkelők a falu határában lefoglalták és kiosztották őket maguk között. Szász esperes Nicolae Pophoz költözött. 26-án Nicolae Sanduț tribun a magyarigeni magyarokat foglyoknak nyilvánította és a vármegye pincéjébe zárta őket. Weis Károly bányaorvos védelmet kért számukra a gyulafehérvári helyőrségtől, de Trautsch császári ezredes nem méltatta figyelemre a kérést. Másnap, 27-én a román parasztfelkelők 187 magyar férfit végeztek ki a település szélén lévő lóiskolában. Tömegsírjuk a római katolikus templom mögötti telken, a volt római katolikus iskola kertjében található. Tavasszal a bevonuló magyar vadászok harminc helyi románt öltek meg.