„Andrei Șaguna” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a wd |
a Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
23. sor:
}}
'''Szent Andrei Șaguna''' ([[Miskolc]], [[1809]]. [[január 20.]] – [[Nagyszeben]], [[1873]]. [[június 28.]]), erdélyi román [[ortodox kereszténység|ortodox]] püspök, szent.
== Élete ==
31. sor:
[[Fájl:Andrei Saguna Brassó.jpg|bélyegkép|balra|200px|Szobra Brassóban]]
Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott [[Nagyszeben]]ben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, [[olmütz]]i deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Az uniótörvényt, az 1848. évi VII. törvénycikket, a király 1848. június 10-én erősítette meg. Andrei Șaguna 1848 őszéig kiváró politikát folytatott, majd Pestről Erdélybe utazott. 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Șaguna görögkeleti püspök elnökletével és [[Simion Bǎrnuțiu]] alelnökletével, aki a román nemzeti-radikálisok vezetője volt, Nagyszebenben megalakult a [[Román Nemzeti Komité]].
''"A román nemzet kéri, hogy az országban lakó többi nemzet a Magyarországgal való uniót ne vegye addig tárgyalás alá, míg a román nemzet is nem lesz alkotmányos nemzet, tanácskozó és határozó szavazattal az ország törvényhozásában, és ha az [[erdélyi országgyűlés]] nélküle mégis belebocsátkoznék az unió tárgyalásába, akkor a román nemzet ünnepélyesen tiltakozik ez ellen."'' (a román nemzet 16 pontba foglalt politikai programja)
Șaguna megtagadta a magyar államférfiak kérését egy békéltető körlevél közzétételére, és híveit a császári parancs követésére szólította fel. A népfelkelés irányításával megbízott román Komité, amelynek Șaguna is tagja volt, az „istentelen pogányok”, vagyis a magyarok ellen szólított harcra. 1849 januárjában [[Puchner Antal Szaniszló|Puchner]] tábornok megbízásából a [[Havasalföld]]ön állomásozó orosz megszálló csapatokhoz utazott Gottfried Müller tanárral, George Bica kereskedővel és egy brassói szász szenátorral, és ott a román és szász nemzet nevében oltalmat kért és behívta [[Erdély]]be a cári sereget. Kérvények egész sorával fordult a császárhoz és a bécsi kormányhoz, kérvén a románok önálló nemzetté való nyilvánítását és román nemzeti közigazgatást. [[1850]]-ben „kitűnő szolgálataiért” a [[Osztrák Császári Lipót-rend|Lipót-rend]]et kapta; [[1852]]-ben [[báró]]i rangra emelték, és megkapta a [[belső titkos tanácsos]]i rangot. [[1867]]-ben a [[Osztrák Császári Vaskorona-rend|Vaskorona-rend]] I. osztályát és a [[Osztrák Császári Lipót-rend|Lipót-rend]] nagy keresztjét kapta.)
[[Fájl:Saguna.png|bélyegkép|Andrei Șaguna festményen]]
Egyháza érdekében fontos tevékenységet fejtett ki: a román iskolaügyet rendezte, előmozdította a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a [[brassó]]i román főgimnázium engedélyezését, amely [[1851]]-ben meg is nyílt. [[1869]]-ben megnyitotta a [[brád]]i gimnáziumot. [[1852]]-ben nyomdát alapított [[Nagyszeben]]ben iskolai s egyházi könyvek kiadására. [[1853]]-ban megalapította a ''[[Telegraful Român]]'' c. politikai napilapot.
Az egyházi ügyek rendezésére [[1860]]-ban és [[1864]]-ben [[zsinat]]okat tartott, és [[1864]]. [[december 24.|december 24-én]] keresztülvitte az [[ortodox kereszténység|ortodox]] román egyháznak az [[ortodox kereszténység|ortodox]] szerb egyháztól való teljes elválasztását. Ekkor az „erdélyi románok metropolitája” (= érsek) címet kapta. [[1863]]-ban a [[Reichsrath]] tagja lett. [[1861]]-ben román kultúregyletet létesített. 1864-ben papságának fizetéskiegészítését 24 000 forintra emeltette. [[1865]]-ben részt vett a [[kolozsvár]]i gyűlésen és kérte, hogy Erdély és Magyarország elkülöníttessék; ezért Dózsa indítványozta vád alá helyezését. 1865-ben Ferenc József közli Șaguna metropolitával, hogy Erdély kérdésében a magyar álláspontot fogadja el.
44 ⟶ 43 sor:
1865. november 19-én ült össze az utolsó erdélyi országgyűlés. A megnevezése körül bizonytalanság volt, mert egyik nemzetiség sem ismerte el a kolozsvári országgyűlés törvényességét. A magyarok úgy vélték, hogy a 48-as unió továbbra is érvényes, tehát nem lehet külön erdélyi országgyűlést összehívni, ezért ez csak regnikoláris tanácskozásnak tekintendő, amely megerősíti az uniót, és utána a képviselők elfoglalhatják jogos helyüket a magyar országgyűlésben. A románok a szebeni diéta folytatását követelték, csak a szászok ingadoztak. A kolozsvári uniós gyűlés végül is a román és a szász képviselők egy részének tiltakozása mellett 166 szavazattal (4 román és 6 szász mellette, 29 román és 26 szász ellene szavazott) elfogadta a Zeyk Károly által beterjesztett indítványt az unió jogszerűségéről. [[Zeyk Károly]] megismételte az ismert érveket: a történeti-jogi érvektől egészen az unió gazdasági célszerűségéig. A nemzetiségeket igyekezett megnyugtatni, hogy ''„jogai, érdekei és igényei az eggyé alakulás részletezésénél illően tekintetbe lesznek véve, s a jogegyenlőség és méltányosság alapján kielégítve úgy, hogy minden honpolgárnak egyenlő joga legyen”''
Az 1867. június 20-án tartott országgyűlés szentesítette Erdély unióját Magyarországgal, azt követően a románság végleg két, más és más politikát valló táborra szakadt. Ezen belül az erdélyi románság is megosztott volt. Az erdélyi románok többsége azonban a passzivitást, a parlamenten kívüli politizálást és érdekképviseletet választotta. Ezzel kívántak tiltakozni a magyar–osztrák kiegyezés, a dualista rendszer, valamint a románság követeléseinek elutasítása ellen. A véleményét és magatartását nemegyszer váltogató Andrei Șaguna, aki aktív szerepet vállalt az orosz csapatok erdélyi útjának egyengetésében – a megváltozott politikai konstellációban úgy döntött, hogy részt vesz az aktív politizálásban, a választásokon és a parlamenti munkában.
Andrei Șaguna az [[1867]]-es és [[1868]]-as [[főrendiház]]i üléseken is részt vett és felszólalt. [[1871]]-ben a [[bukarest]]i [[Román Akadémia]] [[tiszteletbeli tag]]jává választotta. Teljes vagyonát (magánnyomdáját is) egyházára hagyta.
69 ⟶ 68 sor:
* [http://epa.oszk.hu/00900/00979/00306/pdf/010.pdf Pál Judit: Erdély uniójának ügye az 1860-as években]
* [http://szekelyivadekok.tripod.com/erdely_tortenete.pdf Jancsó Benedek: ERDÉLY TÖRTÉNETE]
* [
* [http://www.epa.oszk.hu/00000/00030/00463/pdf/00463.pdf Vasárnapi Ujság Pest, január 11-én 1863.]
* [http://www.pallaslexikon.hu/pallas/lpext.dll?f=templates&fn=main-j.htm&2.0 A Pallas nagy lexikona]
| |||