„Hatala Péter” változatai közötti eltérés

A [[felvidék]]i Tótmegyeren született, ahol apja [[Károlyi István (politikus, 1797–1881)|Károlyi István]] gróf gazdatisztje volt. A gimnáziumot [[Szombathely]]en kezdte, s a felsőbb osztályokat és a bölcseletet [[Pest (történelmi település)|Pesten]] hallgatta. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] alatt bevonult a honvédek közé és tüzérként szolgált a [[világosi fegyverletétel|világosi katasztrófáig]], amikor is fogságba esett. Onnan kiszabadulván, a papi pályát választotta, s az [[esztergomi főegyházmegye]] növendékpapjai közé vetette föl magát. Innen később a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|pesti egyetemre]] a teológia hallgatására küldték. [[1855]]. [[március 14.|március 14-én]] Esztergom főegyházmegyei áldozópappá szentelték föl. Néhány évig káplán volt [[Nyergesújfalu]]n és [[Hédervár]]ott. 1856-ban teológiai doktorrá avatták. 1857–60-ban mint hittérítő járt [[Palesztina (régió)|Palesztinában]]. Innen visszatérvén, 1861-ben tanár lett az esztergomi papnevelőintézetben. 1866-tól a pesti egyetemen a [[sémi nyelvek]] tanára volt. 1872–73-ban rektorként is tevékenykedett. 1869–70-ben a római egyetemes zsinat alatt hosszabb ideig tartózkodott a [[Vatikán]]ban, ahol alkalma nyílt az ott napirenden levő kérdéseket közvetlen közelről tanulmányozni, s e tanulmányok a későbbi római határozatok után számára irányadók lettek. A katolikus kongresszuson az esztergomi papság egyik képviselője volt, és a kisebbség elveit osztotta. 1874-ben a római katolikus vallást elhagyta és az [[unitárius vallás]]ra tért át. Öt nappal 86. születésnapja előtt, Marosvásárhelyt hunyt el.