„Franco Nero” változatai közötti eltérés

A spagettiwesternek mellett Nero más műfajokban is bizonyította képességeit. Lancelot lovag alakját keltette életre második amerikai filmjében, a közismert [[kelták|kelta]] [[monda|mondát]] feldolgozó zenés ''[[Camelot (film)|Camelot]]''ban ([[1967 a filmművészetben|1967]]), melyben énekelt is. Nem akármilyen partnerei voltak: Arthur királyt [[Richard Burton]], Mordredet [[David Hemmings]], Guenevere királynét pedig Vanessa Redgrave játszotta. Nero és Redgrave filmbeli szerelme a valóságban folytatódott, az évek folyamán pedig több filmben szerepeltek még együtt. Noha viszonyuk néhány év múlva véget ért, jó kapcsolatuk megmaradt, sőt a szerelem évtizedek múlva ismét fellángolt közöttük, aminek immár házasság lett a vége. A spagettiwesternek skatulyájából [[Damiano Damiani]] kínált kiutat Franco Nero számára: a valaha [[Magyarország]]on is nagy sikerrel vetített ''[[Mint a bagoly nappal]]'' ([[1968 a filmművészetben|1968]]) című drámájában a színész egy rendőrfelügyelőt alakított, aki egy [[maffia]] által elkövetett gyilkosság ügyében nyomoz. Partnernője a gyönyörű [[Claudia Cardinale]] volt. A nagy sikernek köszönhetően Nero a továbbiakban már nemcsak spagettiwesternekben, hanem bűnügyi drámákban is rendszeresen főszerepeket kapott. Néhány évig [[Damiano Damiani]] szinte mindegyik hasonló stílusú filmjében ő volt a főszereplő: ''[[Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]), ''A vizsgálat lezárult, felejtse el!'' (1971), ''[[Miért ölnek meg egy bírót?]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]). Az általa játszott szereplők előbb-utóbb szembekerültek az alvilággal, és rádöbbentek arra, hogy a legsötétebb bűnözés gyakran a legmagasabb (politikai) körökkel fonódik össze. Hasonló jellegű bűnügyi-társadalmi dráma [[Luigi Zampa]] ''[[Tisztes honpolgárok]]'' ([[1975 a filmművészetben|1975]]) című rendezése is. Ebben Nero egy tanárt formált meg, aki hiába szerelmes gyönyörű kolléganőjébe ([[Jennifer O’Neill]]), gyávasága miatt nem tud valódi támasza lenni a különös bűnügybe keveredett bátor teremtésnek.

 

 

Kelet és Nyugat néhány nagy sztárja ([[Yul Brynner]], [[Hardy Krüger]], [[Sylva Koscina]], [[Orson Welles]], [[Curd Jürgens]], [[Szergej Bondarcsuk]], [[Oleg Vidov]], [[Ljubisa Samardzic]] és mások) gyűlt össze [[Veljko Bulajic]] ''[[A neretvai csata]]'' ([[1969 a filmművészetben|1969]]) című háborús filmjében, mely – a [[Szovjetunió]]t nem számítva – akkoriban a legdrágább [[Kelet-Európa|kelet-európai]] produkciónak számított. A látványos partizánfilmben Nero Michael Riva kapitány szerepét alakította. A hírhedt [[Benito Mussolini|olasz diktátor]] bukásáról szólt [[Carlo Lizzani]] ''[[Mussolini végnapjai]]'' (1974) című drámája, melyben a színész Valerio ezredest játszotta, annak a katonai egységnek a parancsnokát, amelyik kivégezte Mussolinit és szeretőjét, [[Clara Petacci]]t. A háborús filmek közül említésre érdemes még a sztárparádéval ([[Robert Shaw]], [[Harrison Ford]], [[Edward Fox]], [[Barbara Bach]]) készült ''[[Navarone ágyúi 2. – Az új különítmény]]'' ([[1978 a filmművészetben|1978]]), amely a nagy sikerű ''[[Navarone ágyúi]]'' ([[1961 a filmművészetben|1961]]) folytatása. Nero a kollaboráns Leskovar kapitányt alakította, a stáblistán pedig Lescovar néven szerepelt.