„Georg Wilhelm Pabst” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 78.96.145.43 (vita) szerkesztéséről Kisváros szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a Ilja Ehrenburg egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
29. sor:
A [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] [[csehország]]i tartományában született, August Pabst vasúti tisztviselő és Elisabeth Noe második gyermekeként. Miután apját a bécsi Ostbahnhof állomásfőnökévé nevezték ki, a család a fővárosba költözött. Alapiskolái elvégzése után Pabst [[1901]]-ben beiratkozott a bécsi konzervatóriumba, s színművészetet tanult. [[1905]]-től [[zürich]]i, [[Sankt Gallen]]-i és [[salzburg]]i színházakban lépett fel, két év elteltével németországi színházakhoz szerződött ([[Dortmund]], [[Nürnberg]]), végül a bécsi [[Neue Wiener Bühne]] társulatának tagja lett. [[1911]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba utazott, és a [[New York]]-i német nyelvű színház, a Deutsche Volkstheater színésze, majd egy év elteltével rendezője lett. Az [[első világháború]] kirobbanása után, [[1914]] őszén hazatért Európába, de Franciaországban mint osztrák állampolgárt letartóztatták és egy [[Brest]] melletti táborba [[internálás|internálták]], ahol négy évet élt, és mint az ottani internáltakból szerveződő színház rendezője tevékenykedett.
[[1919]] elején hazautazott Bécsbe, s egy évadra a [[prága]]i Német Színház (Deutsches Theater) direktora lett. [[1920]]-ban a Neuen Wiener Bühne művészeti vezetője lett, majd a bécsi Várszínház ([[Burgtheater]]) vezetését is átvette. [[1921]]-ben megismerkedett az ''Im Banne der Kralle'' című filmjét Bécsben forgató német filmrendezővel, [[Karl Frölich]]hel. Figyelemmel kísérte a forgatást és egy kisebb szerepet is eljátszott, majd 1921 októberétől már mint a Frölich alapította filmgyártó vállalat másod-segédrendezője vett részt a ''Der Taugenichts'' forgatásában. Később követte Frölicht Berlinbe, ahol segédrendezőként, forgatókönyvíróként és filmszínészként dolgozott. A Froelich-Film GmbH égisze alatt rendezte és készítette el első művét[[1923]]-ban, az expresszionista ihletésű, ''A kincs (Der Schatz)'' című filmet. A következő években [[Guido Seeber]] operatőrrel és [[Mark Sorkin]] segédrendezővel több filmet is készített Németországban. A sikert az [[1925]]-ben [[Greta Garbo]] főszereplésével forgatott, [[Hugo Bettauer]] [[zsidók|zsidó]] tematikájú elbeszélését feldolgozó, ''Bánatos utca (Die freudlose Gasse)'' című filmje hozta el számára. Az 1920-as évek második felében forgatott további filmjeivel (''Jeanne Ney szerelme / Die Liebe der Jeanne Ney,'' [[1927]], [[Ilja Grigorjevics Ehrenburg|Ilja Ehrenburg]] regénye alapján; ''Pandora szelencéje / Die Büchse der Pandora,'' [[1928]]), az azokban megjelenő, egyre határozottabb formanyelvvel a haladó szemléletű filmművészek szimbolikus alakja lett. [[1928]]-ban – többek között [[Heinrich Mann]]-nal, [[Asta Nielsen]]nel és [[Balázs Béla (író)|Balázs Bélával]] együtt – megalakították a progresszív szemléletű [[Volksverband für Filmkunst]]ot, amely különböző kulturális és politikai rendezvények szervezése mellett [[1930]]-ig kiadta a kortárs filmművészetre nagy hatást gyakorló, ''Film und Volk'' című folyóiratot. [[1931]]. [[április 18.|április 18-án]] Pabstot a Németországi Filmrendezők Szövetségének elnökévé választották.
[[1932]] végén Franciaországba utazott, ahol előbb három nyelvi verzióban leforgatta [[Bertolt Brecht]] és [[Kurt Weill]] [[musical]]jét, a ''Koldusoperát,'' majd a [[Don Quijote]] első hangosfilmváltozatát is. Időközben Németországban [[Adolf Hitler|Hitler]] került hatalomra, így Pabst a Németországba való visszatérés helyett további filmes munkákat vállalt el Franciaországban. Ezek során többek között együtt dolgozott [[Jean Gabin]]nel és több emigráns magyar művésszel, például [[Metzner Ernő]]vel, [[Bús-Fekete László]]val és [[Peter Lorre]]-ral. 1933 végén az egyesült államokbeli [[Hollywood]]ba utazott és leszerződött a [[Warner Brothers]]nél, de az itt eltöltött három év alatt nem volt képes alkalmazkodni az amerikai filmgyár követelményeihez. Az Európában sikeres és termékeny Pabst Hollywoodban mindösszesen négy megvalósítatlan forgatókönyvet írt, s egyetlen filmet forgatott ''(A modern hero,'' [[1934]]). [[1936]]-ban visszatért Franciaországba, ahol négy, kevésbé jelentős filmet készített el. [[1938]]-ban – apósa temetésére utazván – ellátogatott [[Berlin]]be, visszautasított minden, a maradására vonatkozó ajánlatot, és a [[svájc]]i [[Bázel]]ban telepedett le. [[1939]]-ben végleg eldöntötte, hogy Amerikában telepedik le, s már hajójegyét is megvásárolta, amikor augusztus utolsó napjaiban [[Stájerország]]ban élő édesanyjához utazott elbúcsúzni. A [[második világháború]] kitörése meghiúsította elutazási szándékát, s a világháború során előbb Ausztriában, majd [[1940]]-től a [[nemzetiszocializmus|náci]] Németországban, [[München]]ben tartózkodott. Itt, a [[Bavaria Film Studios]] alkalmazásában forgatta le nagy költségvetésű kosztümös portréfilmjét [[Friederike Caroline Neuber]] 18. századi német színésznő életéről ''(Komödianten),'' amely Németország képviseletében az [[1941]]-es [[velencei biennálé]]n elvitte a legjobb rendezésért járó díjat.
98. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Filmművészet}}
{{DEFAULTSORT:Pabst Georg Wilhelm}}
[[Kategória:Osztrák filmrendezők]]
| |||