„Rákosi-korszak” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Nagy Imre (WP:BÜ), apróbb javítások
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{kommunizmus Magyarországon}}
[[Fájl:Oktogon a Teréz körút felé nézve, május 1-i ünnepség felvonulói. Fortepan 78630.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|1946. [[A munka ünnepe|május 1-i felvonulás]] „Fizessenek a gazdagok!”, „Váltsák be az ígéretet!”, „Éljen Rákosi Mátyás!”]]
[[Fájl:1st of May parade, march, personality cult, Mátyás Rákosi portrayal Fortepan 94357.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|1949. május1május 1. <!--„Az ötéves terv végén”-->]]
[[Fájl:Mátyás Rákosi.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Rákosi Mátyás beszél]]
[[Fájl:Kommunista politikusok a tribünön fortepan 79084.jpg|thumb|right|300px|Hősök tere, 1947. május 1-i ünnepség. A tribünön elől balról Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Rajk László, Marosán György]]
8. sor:
 
A rendszerre mind párton belül, mind országosan a féktelen terror volt a jellemző. Az időszakot az [[ÁVO]], illetve a belőle önállósított [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]] kegyetlenkedései, [[koncepciós per]]ek, az „[[osztályidegenség|osztályidegen elemek]]” [[gulag]]-szerű táborokba deportálása, kivégzése, illetve a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte. Ez [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] és [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] mesterségesen felépített és fenntartott [[személyi kultusz]]ával, erőltetett [[kolhoz]]osítással és a [[nehézipar|nehéz-]], valamint a [[hadiipar]] teljességgel indokolatlan és gazdaságtalan fejlesztésével párosult, amik együttesen rövid úton általános nyomorba taszították a lakosságot.
{{idézet2|''A gazdasági tervezésben van bizonyos kalandorság, például a saját vaskohászat túlzott fejlesztésében. Magyarországnak nincs saját vasérce, sem saját koksza. Mindezt külföldről kell behoznia. Senki sem számította még ki, mennyibe kerül Magyarországon egy tonna nyersvas és acél. Olyan nagy olvasztókat építenek, amelyekhez az ércet senki sem ígérte meg. 1952-ben például {{szám|700000}} tonna koksz hiányzott. Nagy túlzások vannak egyes nagy beruházások terén is.''|1953. június [[Anasztasz Ivanovics Mikojan]] a [[Szovjetunió]] legfelsőbb politikai vezetésének tagja<ref>{{cite web |author=Méray Tibor|authorlink=|url=http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MERAY/ |title=Nagy Imre élete és alála|publisher=dia.pool.pim.hu/|language=magyar |date= |accessdate=2016-04-02}}</ref>}}
[[1950]] és [[1953]] között 1 millió embert vontak [[ügyészi eljárás]] alá, minden második ellen vádat is emeltek. 40 ezren voltak [[rendőri őrizet]]ben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) pedig egyszerűen kitelepítettek, kitiltottak [[Budapest]]ről. Egy 1953. június 1-jei állapotfelmérés szerint Magyarországon 40 734 fő volt bebörtönözve politikai okokból.
 
[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] 1953 márciusi halála után szinte azonnal Rákosi politikailag súlyosan meggyengült, Moszkvába rendelték, ahol önkritikát kellett gyakorolnia (igaz szűk körben, nem nyilvánosan), illetve enyhítenie a terroron és saját vezetői stílusán; gyakorlatilag a rendszere megbukott (a miniszterelnökségről le kellett mondania), de továbbra is kulcspozícióban maradhatott. A bekövetkező változások során hozott [[közkegyelmi rendelet]] több százezer embert érintett a magyar társadalomban.<ref>[http://www.tte.hu/tallozo/43-szemle/7741-amnesztia-a-kommunistak-stilusaban Amnesztia a kommunisták stílusában]</ref><ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kulakok_kitelepitesek/ Hantó Zsuzsa: Kulákok, kitelepítések]</ref> Innentől váltakozó sikerű hatalmi harcokba bonyolódott [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imrével]] és körével, akiket 1955-ben sikerült megbuktatnia. Nagy helyére bizalmi embere, [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs András]] került, Rákosi visszatérése mégsem sikerült. Belső ellenzéke megakadályozta visszarendezési kísérleteit, valamint kikényszerítette, hogy beismerje, a [[Rajk-per]] koholmány volt, 1956 nyarán pedig sikeresen lemondatták minden megmaradt tisztségéből.
26. sor:
=== A totális diktatúra kiépülése ===
[[Kép:Pártelit fortepan 26074.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|A pártelit. Balról a második [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs András]], a hatodik [[Gerő Ernő]], mellette/mögötte [[Apró Antal]], középen [[Rákosi Mátyás]], mögötte [[Hidas István]], [[Feodora Fjodorovna Kornyilova|Rákosi felesége]], előtte [[Vlko Cservenkov]], a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, miniszterelnök]]
[[1947]] után egyre inkább úrrá lett Rákosin a megalománia, s lassanként a hatalom rabjává vált. Pozícióinak megszilárdítására minden eszközt használhatónak ítélt meg. A Svájcban éppen szabadságát töltő [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] miniszterelnök alig ötéves fiát elraboltatta, s csak a lemondásáért, illetve azért cserében engedte szabadon, hogy Nagy soha többé nem tér vissza Magyarországra. Saját bajtársait is habozás nélkül börtönöztette be, kényszerítette emigrációra, vagy végeztette ki, közülük [[Rajk László (politikus)|Rajk László]] esete a legismertebb.
 
=== Koncepciós perek ===
48. sor:
 
===Az egyszemélyi hatalom visszaállításának kísérlete===
Ahogy a szovjet utódlási harcok közepette a vele leginkább ellenséges [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Lavrentyij Beriját]] letartóztatták, majd 1953 decemberében kivégezték, úgy kezdte újra magához ragadni a hatalmat és visszafordítani a Moszkva által elrendelt enyhülést és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitálását. Tette mindezt úgy, hogy például elérte, hogy a törvénytipró perek kivizsgálására összeállított bizottság elnöke legyen. [[1956]]-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott Nagy Imrével, akit rendszeresen személyesen igyekezett lejáratni Moszkvában.
[[Fájl:Flag of Hungary 1949-1956.svg|bélyegkép|balra|230px|A [[Magyar Népköztársaság]] zászlaja, benne a „[[Rákosi-címer]]rel” ([[1949]]–[[1956]])]]
 
57. sor:
Az új miniszterelnök [[Hegedüs András (politikus)|Hegedüs András]] lett, Rákosi híve, azonban az enyhülés légköréhez szokott közélet – elsősorban az értelmiségi [[Petőfi Kör]] – és a kiszabadult párton belüli belső ellenzék miatt már nem lehetett ''visszasztálinizálni'' az országot.
 
Rákosi helyzetét az is nehezítette, hogy Hruscsov békülni kezdett [[Josip Broz Tito|Titóval]], amivel a [[Rajk-per]] jogosultságát kérdőjelezte meg, illetve az a tény, hogy az [[SZKP XX. kongresszusa]] 1956 februárjában elítélte a korábbi szovjet sztálinista diktatúrát (és vele minden sztálinista-rendszerű diktatúrát).
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-R83618, Budapest, II. Weltfestspiele, Festumzug, rumänische Delegation.jpg|right|thumb|220px|A román delegáció bemutatója a második Világifjúsági Találkozón, 1949. aug. 28.]]
 
66. sor:
Lemondatása után nyolc nappal, [[1956]]. [[július 26.|július 26-án]] Rákosi rövid gyógykezelés céljából a [[Szovjetunió]]ba repült, amibe egy [[Fekete-tenger]]i nyaralást is próbált beiktatni. Alig három hónappal később, [[október 23.|október 23-án]] kitört a [[1956-os forradalom|forradalom Budapesten]].
 
Az [[1956-os forradalom]] bukásával hatalomra került [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] Rákosi Mátyás [[személyi kultusz]]át és rendszerét jelölte meg az „[[ellenforradalom]]” egyik kiváltó okának. Bár Rákosi ismételt kísérleteket tett a hazatérésre, erre nem kapott engedélyt, [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsov]] Kádár mellett döntött. [[1957]]. [[május 9.|május 9-én]] az Országgyűlés megfosztotta Rákosit [[A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa|elnöki tanácsi]] tagságától és parlamenti mandátumától is. Novemberben Moszkvából a mintegy 1500 kilométerre lévő [[Krasznodar]]ba telepítették ki.<ref>[http://www.historia.hu/archivum/2002/020506muszatov.htm Valerij Muszatov: Rákosi száműzetésben]</ref> Innentől kezdve rendíthetetlenül ostromolta a szovjet pártvezetést leveleivel, hogy járjanak közben visszatérésének ügyében, de már csak a halála után, egy urnában térhetett haza.
 
==Jegyzetek==
83. sor:
 
===További információk===
* [http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/1949-XX.htm Az 1949. évi XX. törvény], A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (a 67. §-ban rendelkezett a [[Rákosi-címer]] bevezetéséről is)
* [http://www.tavlatok.hu/83/Gyoni_teljes.pdf Gyóni Eszter: A katolikus egyház elleni propaganda 1950-ben, a katolikus egyház és az állam közti megegyezés aláírásáig, a korabeli sajtó tükrében]
{{portál|történelem||politika}}