„Skagerraki csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tömör. |
→A szemben álló erők harcrendje: Az enwiki szerint. |
||
207. sor:
A Jellicoe vezette ''Grand Fleet'' két részre volt osztva. Az általa vezetett csatahajókból álló flotta alkotta a főerőt és 24 csatahajó valamint 3 csatacirkáló tartozott hozzá. A csatahajók három, egyenként nyolc egységből álló rajra voltak osztva, melyek további négy hajóból álló alegységekre voltak bontva külön-külön parancsnokokkal. Ehhez a flottához nyolc páncélos cirkálót (a Királyi Haditengerészetnél 1913-tól hivatalosan "cirkáló" a megjelölésük), nyolc könnyűcirkálót, négy felderítő cirkálót (gyorscirkálót), 52 rombolót osztottak be. A rombolók közül az egyik aknákat is szállított.<ref>John Jellicoe: '' The Grand Fleet, 1914–1916'', London, Cassell, 1919</ref>
A britek felderítését a [[David Beatty]] vezette kötelék végezte, melybe hat csatacirkáló, négy ''Queen Elisabeth''-osztályú gyors csatahajó, 14 könnyűcirkáló és 27 romboló tartozott. A légi felderítést az [[HMS Engadine|''Engadine'']] repülőgép-anyahajó repülőgépei látták el.<ref>Campbell ''Analysis'', 26. o.</ref> Beatty eredetileg mindhárom csatacirkálóraj felett rendelkezett, mivel azonban a
A ''Grand Fleet'' három csatahajója nélkül hajózott ki: az [[HMS Emperor of India|''Emperor of India'']] javítás alatt állt [[Invergordon]]ban, a [[HMS Queen Elizabeth (1913)|''Queen Elisabeth'']] [[Rosyth]]-ban volt szárazdokkban, míg a [[HMS Dreadnought|''Dreadnought'']]ot [[
A [[Reinhard Scheer]] vezette német flotta is két részre volt osztva, a főerőkre és egy felderítő csoportosításra. A [[Wilhelmshaven]]ből induló főerőket Scheer vezette és 16 dreadnought mintájú modern csatahajó tartozott hozzá, melyekhez út közben csatlakozott az [[Elba (folyó)|Elba]] torkolata felől érkező 6 pre-dreadnought mintájú régi csatahajó. Velük tartott még 6 könnyűcirkáló és 31 romboló (''Torpedoboot'') is.
| |||