„Kislevelű nőszőfű” változatai közötti eltérés

A kislevelű nőszőfű 10-45 10–45 cm magas, lágyszárú, [[Évelő növény|évelő]] növény. Szára egyenesen felálló, nem elágazó és (akárcsak a magház és a külső lepellevelek) sűrűn, fehéren szőrös-molyhos. Színe világoszöld, szürke vagy lilás. 3-5 lomblevele 1-5 1–5 cm hosszú, 0,5-1,5  cm széles molyhosak, keskenyen lándzsásak vagy tojásdad alakúak, ép szélűek, száron ülőek. Rövidebbek mint a szártagok.

Május-júniusban nyílik. Virágzata laza [[Virágzat#Fürt|fürtöt]] alkot, amelyben a 3-20 virág többé-kevésbé egy irányba néz. 5-10 5–10 mm-es, vaníliaillatú virágai nem feltűnőek, a lepellevelek (szirmok) és a [[mézajak]] is zöldes színű. A külső lepellevelek 7-9 7–9 mm hosszúak, 3-5 3–5 mm szélesek, enyhén ibolyás árnyalatúak lehetnek. A belső lepellevelek tojásdadok, 6-8 6–8 mm hosszúak, 3-4 3–4 mm szélesek. A mézajak külső tagja (epichil) szív alakú, fogazott szélű, világoszöld, rajta ráncozott képlet látható. Belső tagja (hypochil) termeli a nektárt, színe kívül fehéres vagy rózsás, belül zöldes.

Termése 13-18 13–18 mm hosszú, 5-7 5–7 mm vastag [[Termés#Toktermés (capsula)|toktermés]], amelyben 3000-4800 igen apró mag található.

Európában, [[Kisázsia|Kisázsiában]], a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázusban]] és [[Irán|Észak-Iránban]] honos. A [[Brit-szigetek|Brit-szigetekről]]ről és [[Skandinávia|Skandináviából]] hiányzik. Elterjedésének déli határa kb. a [[Spanyolország]]-[[Szicília]]-[[Görögország]]-Kis-Ázsia-Kaukázus vonalat követi. Magyarországon főleg hegy- és dombvidéki erdőkben található meg, síksági állományai csak 13%-ot tesznek ki. Viszonylag gyakori az [[Északi-középhegység]]ben és a [[Dunántúli-középhegység]]ben, valamint a [[Mecsek]]ben. Szórványos állományai előfordulnak a [[Duna-Tisza-köze|Duna-Tisza-közén]] és a [[Kőszegi-hegység]]ben; a [[Tiszántúl]]on és a [[Kisalföld]]ön egy-két előfordulása ismert.

[[Bükkösök]]ben, tölgyesekben, ligeterdőkben, [[karsztbokorerdő]]kben, erdőszéleken található meg. Inkább mészkedvelő, élőhelyein a talaj kémhatása pH 5,2-7,9 (átlag 7,1) között változott. A többi kosborhoz hasonlóan gombákkal [[Mikorrhiza|gyökérkapcsolt]], viszont egyes fajoktól eltérően gyökereinek sejtjeiben mindig található gomba. Ismertek klorofillhiányos, tápanyaggal kizárólag a szimbionta által ellátott példányai. Elsősorban a ''[[Tuber]]'' gombanemzetség (ide tartoznak a [[Szarvasgomba|szarvasgombák]]), kisebb mértékben a ''[[Pezizales]]'' rend egyéb fajait részesíti előnyben. A gombák emellett fák gyökereivel is kapcsolatban állhatnak, így a tápanyag végső soron a fáktól származik.

Hajtásai májusban jelennek meg. Május vége, július eleje között virágzik, átlagos középnapja június 19. Magvai július végére, augusztusra érnek be. Rovarok porozzák be, de szükség esetén önmegporzásra is képes. Előfordulnak csak ezen az úton szaporodó, kleisztogám állományai. Virágai 50-75% arányban érlelnek termést. Közeli rokonaival, a [[széleslevelű nőszőfű|széleslevelű]] (''E. helleborine'') és a [[Vörösbarnavörösbarna nőszőfű|vörösbarna nőszőfűvel]]vel (''E. atrorubens'') hibridizálódhat, utóbbit (''E. x graberi'') Magyarországon is megfigyelték.